Előszó

Ime, második kötete indul útjára annak az érdekes munkának, a melyre csak olyan kutató vállalkozhatott, mint Herman Ottó, a ki mélységes szeretettel rajong a magyar népért, mert ismeri értékes tulajdonságait és küzdött egy merészen kitűzött czélért, a melynek eléréséhez vezető utakat és módokat lankadatlan kitartással jelölte ki és követte. Bámulatos ihlettség megelevenítette munkakedvét, megsokszorozta energiáját és a feje felett sokasodó időnek még mindég rendületlen önbizalommal kiáltja oda: "akarom!"

Herman Ottónak valóban alapos oka van akarni. A magyar nép történelmileg fel nem jegyzett idejéből kíván annyit a mennyit lehet, előnkbe varázsolni, de úgy, hogy állításaiban ne csak az ábrándozók higyjenek, hanem azok is, a kiket a tudomány megtanított kételkedni. Ő, a ki sohasem szeretett kitaposott utakon járni, a magyar nép eredetének helyét új módszer szerint kutatta. Sok híres elődje elment hazánk határain kívül messzire, hogy felfedezze a magyarok őshazáját. Sok becses nyelvészeti és egyéb adatokat gyűjtöttek össze, de az őshaza helyét kijelölniök nem sikerült, mert hiányzott az összehasonlító eljárásnak egyik főeleme.

Herman Ottó nem hagyta el hazánkat, hanem felkereste itthon az ősfoglalkozókat és itt kereste fel az összehasonlító eljárás hiányzó főelemét. Éles szemével megfigyelte a hajlékot, berendezését, a halászatot, az állattenyésztést, az eszközöket, a szervezetet, a szókincset, a köztörténet adatait stb. s ezeket összehasonlítva azzal, a mi más, különösen keleti népeknél ismeretes, megtalálni iparkodott az útjelzőket, melyek megmutatják majdan az utat a magyarság eredete felé.

Mily nagy szeretet, mily erős bizalom vállalkozásának sikerében, hajthatta őt évtizedeken át, hogy sokszor lemondva mindenről, a mit a műveltségben elfinomult ember megszokott, erdőn, mezőn, tó és folyam partján együtt éljen azokkal a magyarokkal, a kik az ősfoglalkozásokban sokat megőrizhettek az ősiségből.

Kutatásainak, gyűjtéseinek újabb eredményeként közli most "A magyar pásztorok nyelvkincse" czímű munkáját.

Úgy látszik, mintha ez a kötet tárgy és közfelfogás szerint inkább a nyelvészet, mint a természettudományok körébe tartoznék. Ámde az ősfoglalkozások már azért is, mert az emberi lét alapfeltételei, a szó magasabb értelmében véve, természettudományi szempontok alá tartoznak; a viszony kifejezője a nyelv, ennek hivatott kutatója és alkalmazója pedig az, a ki az ősfoglalkozásokat tüzetesen tanulmányozza.

Viszont a nyelv is, mint magasra fejlett emberi tulajdonság, természettudományi alapokon nyugszik: de a nyelvnek szerkezetét, szabályait, a rokon vonások alapján származását, a nyelvész kutatja, és így a két, inkább csak megszokás szerint különneműnek látszó szak, alapjában véve egybeesik. Ezért úgy vélem, hogy a Kir. Magy. Természettudományi Társulat jó szolgálatot tett a nyelvtudomány ügyének is akkor, a mikor e szótár megjelenését biztosította.

Herman Ottó munkáját négy kötetre tervezte; kettő már elkészült, a hátralevő részt most rendezi sajtó alá.

Vajha nemcsak vasakarata, hanem vasegészsége is lenne, hogy hatalmas tervét végrehajthassa.

Kelt Budapesten, 1914. augusztus havában.

Dr. Ilosvay Lajos,
a Kir. Magy. Természettudományi Társulat elnöke.