Ki-adtam, volt 1784-ikbenn ezen munkátskát. Hamar el-fogyván a' nyomtatványok; Barátim' kérésekre, jobb rendbe szedve, ki egyengetve 's meg-bővítve, ujra ki-botsátom a' magyarul értők' hasznára. A' mi tsupán anyai nyelvünket illeti; nem nagy szükségek lészen azoknak ezen, testért kisded; de mi-vóltára nézve, alkalmas nagyságú SZÓ-TÁRnak kezekbe nyújtása utánn Páriz Pápai és Mólnár Dictionariomára. A' mi szebb, és ritkább elő-fordulatú találtatik bennek, ide hárogattam. Az eddig ki-jött könyvekből-is ki-szemeltem a' szokatlanabb; de valóságos magyar hangzatú, és eredetű szavakat. Végre ki-kerestem mind a' két hazából majd-majd feledékenységbe menő sok neveket. Ezen két utolsókból az említtett Dictionarium-is (mert eggy jó-gazdag Szó-tár nélkül nem boldogúlhatunk) megszaporodhatik; kivált ha a' külömb-féle mesterségekre-szolgáló eszközök' ritkább nevei-is, némelly Tudós, és anyai nyelveket igazán szerető Férfiak által, mind a' két Hazában fel-jegyeztettvén a' Ki-adóval közöltetni fognak. Deák szókat tsak akkor hozok-elő, mikor a' magyarnak értelmét más-képpen ki nem fejezhetem rövideden. Némellyek mellé * jegyet vetettem; azt akarván azzal jelenteni, hogy az ollyanok' bé-vételek felett még talán kérdés támadhatna, ámbár párt-fogóji-is találtatnak. Néha ki nem tettem a' magyarázatot, a' hol homályosság nem vólt, elégnek állítván, észbe-juttatni a' szépséget. Néha rövidség' okáért előre botsátván a' tő-szót, mindgyárt szoross rend nélkül, utánna írtam a' tőlle szármozókat külömb-féle meg-hajlatásokkal, mellyeket az Olvasó másokban magától-is meg-tehet. Ha hasznot hajtand munkám kedves Hazánknak, jutalmát vettem fáradttságomnak.