Előszó
(részlet)

A legkorábbi magyar nyelvű bibliafordítás részleteit, a Huszita Bibliát három 15. századi kódexben, a Bécsi, a Müncheni és az Apor-kódexekben találjuk meg. E kódexek múlt századi felfedezése után élénk vita alakult ki körülöttük a szakirodalomban. Voltak, akik ferences bibliafordítást véltek bennük felfedezni, azonban Horváth Cirill 1890-ben, majd századunk elején Mészöly Gedeon a huszita eredet mellett foglalt állást. Amikor e kötetben kiadjuk a Müncheni Kódexben található új testamentumi részletet, a négy evangélium szövegét és a belőle készített szótárt, röviden tájékoztatjuk az olvasót a bibliafordítás eredetének és a Müncheni Kódex kialakulásának és sorsának történetéről, valamint kiadásunk célkitűzéséről.

Husz János prágai pap és egyetemi tanár reformációs tanításainak és a nyomán megindult mozgalomnak nemcsak a híre, de a hatása is gyorsan megérkezett hazánkba. Ugyanis a 14-15. század fordulóján sok magyarországi diák megfordult Prágában, hallgatták Husz és magisztertársai előadásait. Az egyetem hallgatóiként a cseh akadémiai "nemzet" körébe tartoztak, és évtizedeken át rendszeresen érintkeztek prágai egyetemi körökkel. Hazatérve, új ismereteik hirdetése a Zsigmond uralkodása idején erősen kiéleződő társadalmi viszonyok és az egyre súlyosbodó szociális helyzet miatt termékeny, fogékony talajra talált. Megteremtődtek a feltételek a huszita tanítások elterjedésére. Először a Felvidéken fogadta el nagy számban ezeket a tanításokat a falusi jobbágyság és a városi polgárság. Ezzel szinte egy időben alakultak a délvidéki Szerémségben számottevő huszita közösségek, és nem sokkal később a mozgalom Erdélyre is átterjedt. Mindenütt, ahol tért hódítottak a huszita tanítások, kisebb-nagyobb forrongások zajlottak le. A 15. század első évtizedeiben oly mértékű volt a mozgalom hazánkban, hogy Zsigmond 1418-ban, még a csehországi huszita háború kitörése előtt Magyarországra küldi a francia iskolázottságú, domonkos rendi János barátot az eretnekség megfékezésére.

A huszitizmus hazánkban is az uralkodó rend elleni mozgalomként bontakozott ki, és akárcsak Csehországban, egyházreformáló, vallásos alapvetésű volt. Az egyház szertartásaival, de főként szervezetével, papjainak életvitelével fordult szembe. Követelte a papok vagyonának, birtokainak felosztását, a papi nőtlenség megszüntetését. Tagadta Mária és a szentek, a képek és az ereklyék tiszteletét, azaz "a bálványok imádását". Harcolt Krisztus tanításának megvalósításáért, többek között a miseáldozat két szín (kenyér és bor) alatti kiszolgáltatásáért. Érveit a Bibliára alapozta mint Isten tanítására, s ezért fontossá vált számára a latin nyelvű Biblia, a Vulgata lefordítása a nép nyelvére, hogy mindenki által megismerhető legyen. Ez a bibliafordítói törekvés minden reformációs mozgalomnak a későbbiekben is mulaszthatatlan feladata volt.

A nemzeti nyelv egyházi feladatának felismerését láthatjuk Pécsi Tamás és Újlaki Bálint szerémségi papok bibliafordításában. Ők is Prágában tanultak 1399-1411 között, innen visszatérve kezdték meg bibliafordító munkájukat, s 1416 után nem sokkal fejezték be. Lehet, hogy ez a munka félbeszakadt, lehet az is, hogy nem akarták a teljes Bibliát, minden ó- és újtestamentumi könyvet lefordítani. Nyitott kérdések ezek, melyekre csupán feltételezett választ adhatunk a ránk maradt másolatok alapján. A Bécsi Kódex tartalmazza az ótestamentumi könyvek egy részét: Ruth, Judit, Eszter, a Makkabeusok, Báruk, Dániel és a tizenkét próféta könyvének fordítását. Ezek a zsidó népnek az idegen hódítókkal és az elnyomókkal való küzdelmeit, a harcok epizódjait örökítik meg. A prófétai írásokból pedig az Úr fenyegető büntetését, a harcra való felhívást és azt a jó hírt hallhatták, hogy az Isten megszabadítja az ő népét a nyomorúságtól. Ugyanezek a motívumok figyelhetők meg a másik ótestamentumi részletet, a Zsoltárok (56-150) fordítását tartalmazó Apor-kódexben. A Müncheni Kódex négy evangéliuma pedig Jézus Krisztus életpéldáját és üdvözítő, megváltó áldozatát mutatta fel. Lehet, hogy ez egyfajta sajátos válogatás eredménye; lehet, hogy sorra kerültek volna a többi könyvek is, de már nem tudták elkezdeni sem, mert megindult hazánkban - elsősorban a Délvidéken és Erdélyben - a huszitizmus elleni egyházi inkvizíció.

[...]

Jelen kötetünk célja mindenki számára könnyen olvashatóan közzétenni becses nyelvemlékünket. így nem betűhíven kerül az olvasó elé a szöveg, hanem mai helyesírásunk jeleivel, lehetőleg az egykori kiejtést követve. Így megmutatkozik és élvezhetővé válik a fordító és a másoló ö-ző, valószínűleg déli nyelvjárása, az ü helyén gyakran jelentkező i-ző alakok, az ly-ezés, az l-ezés, a j-zés közötti nyelvi küzdelem.

A szótár elkészítésével pedig azt szeretnénk bemutatni, hogy a két magyar pap, Tamás és Bálint kedvezőtlen viszonyok között, megfelelő segédeszközök nélkül - még ha fordításukban akadnak is félreértések, következetlenségek -, de a magyar nyelv adottságait merészen kihasználva anyanyelvünk elvont szókincsét bővítették. Fordításuk nyelvében, szókincsében megmutatkozik a magyar nyelv káprázatos szépsége, szinonimarendszerének csodálatos gazdagsága. A szótár 3700 címszava a Müncheni Kódex kb. hatvanezer szóalakjának kiértékelésével készült, feltárja a nyelv akkori fejlődési szintjét, finnugor eredetű szavaink használatának gyakoriságát nyelvünkben.

Tudományos igényű, a művelt közönségnek és a nyelvünk iránt érdeklődőknek szóló népszerűsítő kiadás ez. A szótári rész elvileg minden egyes, a szövegben előforduló szót tartalmaz, minden egyes korabeli nyelvtani alakot, nyelvjárási változatot, de a túlzott adatolás elkerülésére csupán a gyakoriságot vagy evangéliumonként az első adatot. Ilyen jellegű feldolgozásokat a jövőben számítógépek végeznek. A megkezdett munkát mégis érdemes a hagyományos módszerekkel is tovább folytatni, s jó lenne, ha ehhez hasonló módon elkészülne - mint ezt az Akadémia tervezi - a magyar és latin kifejezések összehasonlító szótára, melyből a fordítás hűségét, pontosságát, illetve az önálló magyar egyházi nyelv megteremtésére való törekvést még alaposabban megismerhetnénk.