Előszó

Az első világháború idején (1915 decemberétől 1918 decemberéig) Balázs Béla és Lukács György körül kialakult csoportosulás a Vasárnap Kör; e csoport állandó és aktív tagjai hozták létre 1917 tavaszán a Szellemi Tudományok Szabad Iskoláját. A csoportosulás elnevezését illetően különböző álláspontokkal találkozhatunk; többen azt Vasárnapi-körnek, mások Lukács-körnek nevezik; ritkábban találkozhatunk a "szellemiek", "etikusok" megnevezéssel is. A csoportosulásban kialakult használattal megegyezően a Vasárnap Társaság megnevezéssel a Vasárnap Kör és a Szellemi Tudományok Szabad Iskolája összetartozására és együttes tevékenységére kívánunk utalni. Munkánk a társaság kialakulását, tevékenységét, majd kiútkeresését kísérli meg bemutatni, mindenekelőtt Lukács György és Balázs Béla e csoportosulást megteremtő és azt reprezentáló munkásságára koncentrálva.

A társaság szellemi vezére ugyanis Lukács György volt, az ő eszmei-politikai álláspontja határozta meg mind a Vasárnap Kör beszélgetéseinek, mind a szabadiskola programjának az irányát; a csoportosulást és megmozdulásait kezdeményező, az összejövetelek feltételeit megteremtő-szervező Balázs Béla volt, aki egyúttal emberi és művészi magatartásában a leghatározottabban fejezte ki a csoportosulást izgató problémákat. A társasághoz tartozók nevét egyszerű felsorolással nem lehet megadni (ez majd csak a téma konkrét kifejtésében valósul meg), mert állandóan változó, bővülő körről van szó, amelyben mindig meg kell különböztetni egy aktív magot és egy dinamikusan változó, merev határokkal nem rendelkező erőteret, amelyben a társasággal szimpatizálók helyezkednek el.

Az az időszak, amelyet az alábbiakban vizsgálni kívánunk, a Vasárnap Társaságban tevékenykedők munkásságában csak egy szakasz volt; ezt a szakaszt mi kiemeljük politikai, eszmei fejlődésük folyamatából úgy, hogy csak ott utalunk az előzményekre (és esetleg a későbbiekre), ahol a vizsgált probléma megértése érdekében ez elkerülhetetlenül szükséges s ezt sem egyforma részletességgel tesszük, hanem mindenekelőtt ezen személyeknek a társaságban elfoglalt súlyuk szerint végezzük.

Mindebből következik, s ezt nyomatékosan kívánjuk hangsúlyozni, hogy a Vasárnap Társaságban tevékenykedők munkásságának alábbi bemutatása nem tart igényt a résztvevők életútjának általános értékelésére; egy időszakot - a Vasárnap Társaság időszakát - kívánjuk csak vázolni, amelynek ismerete nélkül nemcsak az ő életútjuk megvilágítása lenne szegényesebb, hanem a századelő magyar eszmetörténetéé is.

Ezzel együtt itt kívánunk még egy fontos módszertani szempontra utalni: véleményünk szerint sincs "ártatlan" világnézet (mint ahogy Lukács György mondta), de a filozófiai koncepciók tartalmát és értékét sohasem az absztrakt "igazság"-tartalmuk szerint kell megítélnünk, hanem a konkrét történeti, társadalmi-politikai, eszmei folyamatokban játszott tényleges szerepük alapján.

Munkánknak a fentiekből következően nem lehet más feladata, mint tényleges szerepében, igaz arányaiban bemutatni a Vasárnap Társaságot jellemző ellentmondásos eszmei-politikai vonatkozásokat, kiútkeresésüket, majd a Tanácsköztársaságban való tevékenységük által a csoportosulás által mélyen átérzett válság felszámolásának egyetlen lehetséges útját, a téma által igényelt keretek között és az általunk választott módszertani elvek figyelembevételével; ezzel szerény adalékul szolgálni az első világháború magyar eszmetörténetének, valamint a Tanácsköztársaságnak a kérdéséhez.