Révay Péter - irja Bél Mátyás azon előszóban, melylyel ennek "De Sacra Corona Regni Hungariae Commentarius" czímű munkáját harmadik kiadásban sajtó alá rendezé, - "bis praeclari Custodis munere perfunctus est: altero, dum singulari cura in Sacrae Coronae custodia excubat; altero dum geminum de illa opus conscribit."

Ugy van. Révay Péter mint koronaőr a tettek mezején becsülettel megállta helyét, mint iró kora annalistái közt kiváló helyet foglal el. Hivatalában missiot látott, mely nagy felelősséggel jár - s hogy e missio fontosságának elismerést szerezhessen, és utódaiban ébren tarthassa annak érzetét: megirta a szent korona történetét. Előszeretettel fogott hozzá, tanulmányokat tett s mint Berger Ilyés találóan mondja róla: "mira brevitate, ab ovo ad poma" elkészíté művét "fata, inclyta facta, decora et merita S. Coronae" s 1613-ban Augsburgban kinyomatta. De a külföldön készitett, különben igen díszes nyomtatás nem volt ment a sajtóhibáktól; s ő 1616-ban elhatározá ismét kiadni. De nem mint egyszerű második kiadást, hanem újra dolgozva. 1618-ban el is készült e munkával: "De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae Centuriae Septem," mely tulajdonkép Magyarország története, tekintettel a szent koronára, az első kiadásnak teljes és gyökeres átdolgozása s 1618-ig II. Ferdinánd koronázásáig folytatása. A munka csak 40 év múlva látott világot kiadva Nádasdy Ferencz, s javítva és bővítve Jongelinus Gáspár magyar historiograph által. E munkának ez az egyetlen kiadása, de az előbbenit a Commentariust másodizben 1723-ban, egy bevezetéssel a Révay-nemzettségről s a korona történetét azon időkig lehozva, Nagy-Szombatban kinyomatták, mígnem Bél Mátyás magának Révaynak javításaival és bővítéseivel Schwandtner Scriptoresei II-ik kötetében harmadizben tette közzé.

Valószinü, hogy Révay nagyobb munkájával az elsőt feledtetni akarta. De a sors nem adta meg neki ez örömet. 1818 után már nem volt ideje sem kiadni azt, mi elkészült, sem folytatni a munkát. Pedig viharosabb és változatosabb története soha sem volt a koronának mint az azután következő években s több eszély és hazafiság soha sem kivántatott koronaőrtől, mint tőle épen ezen időkben, midőn a korona már nem volt a koronás király tulajdona - a mi aztán szükségessé tette, hogy ő ne csak egyszerűen conservatora, őrzője, hanem megőrzője legyen annak.

Hogyan oldotta meg Révay Péter e feladatát: a feleletet megtaláljuk b. Révay Simonnak styávnicskay levéltárában, mely nagyszámú történelmi becsű kincsei közt a koronaőrnek összes levelezéseit és irományait is őrzi, s melyet a tulajdonos liberalitása megnyit az azt használni kivánó történetbuvároknak. E szívességnek köszönhetem én is, hogy a szent korona történetének ez érdekes episodját eddig nem ismert részletességgel s új világításban mutathatom be.