Bevezetés

A történelemkutatás számos szintézissel gazdagította már fejlődéstörténeti ismereteinket, azonban mind ez ideig adós maradt önálló technikatörténeti összefoglalás készítésével. Bár egyes tudományágak részletesen foglalkoztak a termelési viszonyok fejlődéstörvényeivel - s ennek következtében tisztázott a termelés alapvető társadalmi rendje -, az anyagi termelés technikai fejlődése még sok tekintetben feltáratlan.

A termelés technikai részének, a termelőeszközöknek tanulmányozása a műszaki-technikatörténeti kutatásra vár. E témakörben megjelent tanulmányok elsősorban a termelőerők közötti kapcsolattal foglalkoznak. így jutnak el ahhoz a megállapításhoz, hogy a technikai fejlődés látszólag összefolyó, de részletes elemzéssel jól elkülöníthető szakaszait a munkaeszközök és a természeti energiaforrások igénybevételének fejlettsége jellemzi. Amíg a technikai fejlődés kezdeti szakaszán az ember munkamozgását helyettesítő berendezések alig számottevő részei a termelésnek, addig a fejlett technikai létesítmények közvetlen emberi beavatkozás nélkül képesek a termelési folyamat elvégzésére. E lényeges különbséghez vezető fejlődési folyamat egyes állomásai jól elkülöníthetők. Mindegyiket új energiaforrások, energiaátviteli és mozgásátalakító szerkezeti megoldások jellemzik.

A termelésben részt vevő mechanizmusok fejlődéséhez közvetlenül hozzátartozik a technológiai színteret biztosító és a termelőberendezések védelmét szolgáló építészet kialakulása. Az egyetemes építészettörténet azonban mindeddig mellőzte az ipari építészet értékelését. Néhány általános építészeti értékű, kiemelkedő fontosságú, késői alkotáson kívül nem foglalkozott sem a kézmű- és manufakturális ipar, sem a kibontakozó gyáripar építészetével. A kialakuló gyáripar építészete nagyjából ismert előttünk, azonban a kézművesipar technikai felszereléséről, más szóval a malmok építészetéről annál hiányosabbak ismereteink.

A malom a középkor legjelentősebb termelőeszköze volt. Emberi, állati erővel és a természet mozgásenergiájával működő berendezései a legkülönbözőbb munkafolyamatokat végezték. Részt vettek az anyag előkészítésében, feldolgozásában és megmunkálásában. Bár a malmok történetével több irodalmi mű foglalkozik, műszaki értékelésüket és fejlődéstörténetük áttekintését számos feltáratlan összefüggés s további tárgyi ismeretanyag hiánya nehezíti.

E tárgyi ismeretanyag összegyűjtésére irányuló kutatásnak sürgetője éppen a még fellelhető emlékanyag gyors pusztulása. Ma már csak elvétve található olyan objektum, ahol az épület- és a termelést végző berendezések elválaszthatatlan szerkezeti egysége hűen tükrözi a kései kézműves-, illetve manufakturális ipar termelését és az ipari kultúra kialakulására okszerű bizonyítékul szolgál. Hazánkban a fejlődés korábbi szakaszát bemutató létesítmények elpusztultak. Csak a XVIII. és XIX. sz.-ban épült, még szórványosan létező emlékek segítségével rekonstruálható ipari építészetünk fejlődésének kezdeti szakasza. A múlt századból ismert, többnyire manufakturális ipari emlékek - legyenek egyetemes vagy népi építészeti eredetűek, magukon viselik a korai kézműipar építészetének sajátos vonásait. Ezek az emlékek a modern ipari termelés kialakulásában és építészetében történelmi jelentőségűek, és rajtuk keresztül megismerhető az ipari építészet kialakulásának, fejlődésének sokrétűsége.

E feldolgozás keretén belül a különböző iparágak energiaforrás szerint csoportosított létesítményeinek műszaki elemzésére törekedtem. így nem foglalkoztam sem az egyes iparágak történetével, sem a technológiák kialakulásával. Célom a felhasznált energiaforrás, a technológiát szolgáló mechanizmusok formáló, alakító hatása alatt létrejött sajátos építészet - a technológiai berendezés és az építészet kezdeti szintézisének - bemutatása. Az egymást átfedő témakörök; a technikai, gazdasági, társadalomtörténeti összefüggések, valamint az emlékanyag topográfiai szétszórtsága miatt nem készülhetett e tanulmány a teljesség igényével, csupán egy kutatási szakasz eredményeit ismerteti.