Előszó

Dicsőség a magyar nemzetnek, hogy Jókai Mór összes műveinek száz kötetes könyvtára elkészült, együtt van. Páratlan és merész vállalkozás volt, a melyhez egy Jókai népszerűsége kellett, hogy ötven éves irói munkásság ilyen emlékoszlopban glorifikáltassék. Azon a nevezetes január hatodikán, a mely a Jókai-jubileum ünnepségeinek legfényesebb napja volt, ezekkel a szavakkal fordult Eötvös Loránd báró, lelke az egész mozgalomnak, Jókai felé: "Te büszke önérzettel mondhatod, hogy kiadód ez egyszer maga a nemzet". Nem oly régi a történet, hogy ne emlékezzék még reá az egész nemzet, de a világtörténelemben még új és példa nélkül álló: mikép jubilálta meg Magyarország élő legnagyobb poétáját.

Ünnep volt az, banket és dinom-dánom nélkül, a szeretet és a hála ünnepe, a melyben egyforma nagy volt ünneplő és ünnepelt. Néhány hónap elég volt arra, hogy a magyar társadalom minden osztálya összetegye filléreit e nagy vállalkozás czéljaira, a melyet öt év alatt igéretükhöz képest a kiadók ezzel a kötettel le is bonyolítottak. Csak ép a zárókőbe kell még beleilleszteni - mint a hogy monumentális paloták zárókövébe szokás - egy pár históriai aktát arról a kiválasztott poétáról, a kinek megadatott, hogy már életében lásson egy darab halhatatlanságot s arról a műről, a melyet büszkén mondhat az egész nemzet a magáénak.

Jókai jubileumának s ennek a száz kötetes nemzeti kiadásnak a története kell hogy históriai okmányként kiegészítő része legyen a nagy vállalatnak, a minővel sehol a földön poéta és nemzet nem dicsekedhetik. Jókai lángesze, termékenysége, szíve, hazafisága és költészete kellett hozzá egyrészt; a magyar nemzet rajongó, ifjonti hevülése, ideális, tiszta költészet-imádata kellett hozzá másrészről. És ez a két világ találkozott a jubileum esztendejében és e találkozás gyümölcse a száz kötetes Jókai. A hogy az Ezeregy éj meséi közt az ezeregyedik a legcsodálatosabb, mely keretéül szolgált valamennyinek: úgy rajzolódott lelkünkbe Jókai legendás világába illő tündérmesének az a felejthetetlen ünnep, a mely bázisul szolgált a Jókai-kötetek piramidjához.

Ez a századik kötet legyen magyarázója a kilenczvenkilencznek. Tiszteljük meg vele a magyar közönséget, a mely határt nem ismerő áldozatkészséggel sietett oltárt emelni legkedveltebb mesemondójának és szolgáljuk vele a történetet, a mely századok múlva is példakép fogja emlegetni e ritka jubileumot. Dicsőség a költőnek és dicsőség nemzetének!

M. E.