Előszó

A "Városképek-Műemlékek" sorozatnak ez a kötete Szentendre városát ismerteti meg az olvasóval.

Szentendre nagyságát és ipari jelentőségét tekintve szerény helyet foglal el a magyar városok között. A Pilis hegység délkeleti lejtőjénél, a szentendrei, illetve az úgynevezett Kis-Duna partja mentén fekvő, az 1954. évi statisztika szerint mintegy 10000 lakosú városka azonban mozgalmas történetével, változatos, régi utcaképeivel, jelentős műemlékeivel kiemelkedő szerepet tölt be.

A szinte még ma is érintetlen barokk város táji környezete ünnepélyes. A soktornyú város mögött emelkedő Pilis hegység, mint háttér, kiemeli az egyébként is mozgalmas terepű város kontúrját; a város alatt hömpölygő Duna pedig, mint a tájat gazdagító hatalmas folyó, jelentős mértékben fokozza a város harmonikus összhatását.

A folyóparttól a lejtősebb terepig épült házak, templomok szinte egyedülálló panorámát nyújtanak. A viszonylag kis városterületen halmozódó sok templomtorony, mint a hangsúlyos vertikális elemek zsúfolódó csoportja, sajátos városképet ad a Duna felől. Ez a városkép sokban emlékeztet a megerősített középkori várakra. Bár tudjuk, hogy az említett városkép kialakulását nem várfalak által szűkre szorított városmagban létesült építményeknek, hanem a mozgalmas terepnek köszönhetjük, mégsem lehet elszabadulni attól az érzéstől, hogy a város a ragyogó szépségű barokk templomok, polgári épületek, ezek által alkotott festői terek, kanyargós utcák mögött történetének régebbi korszakait is sejteti.

Valóban lenyűgöző az a hatás, amelyet Szentendre nyújt. A szinte egymásután, keresgélés nélkül feltáruló festői részletek gazdag témát adnak mindazoknak, akik a városok szépségét nemcsak egyes épületeiben, hanem azok összességét alkotó városképekben is keresik.

A város Ulcisia Castra néven már a római birodalom idején is település. További története hol homályba vész, hol pedig a kellő mennyiségű adatanyag birtokában már jobban ismert. Bár a város kialakulását csak hézagosan lehet nyomonkövetni, mégis ez mindvégig érdekes. A történelmünkben jelentős szerepet játszó Esztergom, Visegrád és Buda között fekvő Szentendrén nem találunk annyi középkori emléket mint a három, ugyancsak a Duna mellett fekvő helyen, azonban a város szerkezete, legalábbis egyes részletében, a megmaradt középkori emlékeket értékesen kiegészíti.

A könyv a város kialakulásának történelmi szakaszait, a táj és a település szoros kapcsolatát, a városszerkezetet, a városképeket, a műemlékeket a sorozatnál kialakult keretek között ismerteti. Az 1951-ben dr. Borsos Béla és Horler Miklós által készített vizsgálat anyagát újabb szempontok és adatok alapján ellenőrizni és jelentősen bővíteni kellett. Ezt a munkát a szerző és munkatársai kiegészítették azzal is, hogy az anyagot új fényképekkel, rajzokkal gazdagították.

A város kialakulását tárgyaló fejezetet a XVII. század végéig Sallay Marianne, míg a XVII. századtól Kuthy Sándor írták. A városképi elemzés és a műemléki fejezet Horler Miklós munkája.

Papp Imre