Előszó

Napjaink egyik égető kérdése, mikép fog alakulni a háború után Magyarország gazdasági viszonya Németországhoz. Már is erős irodalmi és társadalmi mozgalom mutatkozik, mely egy magyar-osztrák-német vámunió eszméjével foglalkozik és ismét látunk talán ép oly erős törekvéseket, melyek az efféle unió lehetőségét kétségbe vonják és a három állam gazdasági közeledését más úton kívánják elérni.

Ezen élénk gazdasági mozgalomban szerencsés gondolat volt, a német vámunió bibliographiáját a magyar közönség számára elkészíteni.

A német vámegyesület története, a német nemzet politikai egységének és nagyságának története.

Németország politikailag számos különálló fejedelemség, és ép oly számos gazdasági és vámterület volt, egységes vezetés, akarat, vagy törekvés nélkül.

A napóleoni háborúk és a bécsi congressus után Poroszország lép előtérbe, politikai szervezetét megalakítja és 1818-ban vámterülete számára szabadelvű vámtarifát léptet életbe. Ez a vámtarifa, mint élesztő hat a német fejedelemségek gazdasági életére. A rokon elemek egyesülnek, vámegyesülések keletkeznek; kereskedők és gyárosok összejövetelekben beszélnek a szétforgácsolt német fejedelemségek viszás gazdasági politikájáról.

List Frigyes lelkesítő röpiratában kifejti a szétoszlott területek gazdasági politikájának nemzetellenes hatását, forrongás áll be, melynek eredménye a német vámszövetség 1834-ben.

Az egyes államok vámszerződései 1841. évben voltak lejárandók és így már 1840-ben ismét élénk irodalmi küzdelem fejlődött ki, mely áthatott Magyarországra is, miután Ausztriának a német vámegyesületbe való bevonásáról volt szó.

Kivált a délnémet államok küzdöttek Ausztria érdekében. A hosszas tárgyalások eredménye a német vámegyesületnek további fentartása.

1848 után folyt le az az óriási párviadal, mely Ausztria és Poroszország közt a német főhatalomért vívatott meg.

Bruck híres emlékirata, mely Ausztriának a német vámszövetségbe leendő felvételét fejtegette, Ausztria vámpolitikájának a prohibitiv rendszerről a szabadelvűbb védekezés irányában történt átalakítása és a délnémet államoknak Ausztria felvétele mellett való kardoskodása, Poroszország ügyes magatartásán meghiúsult és Ausztria künnmaradt a vámszövetségen és meg kellett elégednie a német vámszövetséggel 1853-ban kötött vám- és kereskedelmi szerződéssel, amelyben ugyan kilátásba helyeztetett 12 év múlva a szövetségbe lépés iránti tárgyalás.

Az 1866-ik év háborús eredménye véget vetett Ausztria politikai vágyakozásának, megteremtette az Északnémet szövetséget és megerősítette a német vámegyesületet.

Az 1870-iki háború megvalósította a német birodalmat és politikailag is megörökíti a német vámegységet.

Az 1880-as években a tengerentúli mezőgazdasági termények versenye felkölti a középeurópai unió eszméjét, melyet azonban az európaszerte uralkodóvá vált védőirányzat inkább csak az irodalom terére szorít.

Most az ellenséges hatalmak gyűlöletes magatartása az, hogy a háborút nemcsak fegyverrel, hanem gazdasági eszközökkel és a fegyverben nem álló népesség közélelmezésének korlátozásával, a nyersanyagok és félgyártmányok forgalmának megsemmisítésével akarják folytatni. Most ismét felmerül a kérdés: nem kellene-e Magyarországnak és Ausztriának gazdaságilag is Németországban állandó támaszt és szövetségest keresnie? Ismét napi kérdés a német vámunió.

Ezért üdvözlöm e bibliographiát, mert tájékozást nyújt az unió kérdésének különböző alakulásaira.

Matlekovits Sándor