Előszó

Csak nehezen és jó későn szántam el magamat, hogy Melich János nagy művének eddig megjelent részeihez hozzászóljak. Jobban szerettem volna, ha végig zavartalanul kifejti álláspontját és ha legalább még a II. kötet megjelenését megvárhattam volna a "Szláv jövevényszavaink hangtaná"-t (l. Melich programmját Szláv jövevényszavaink I:1:26), mert ámbár M. úgy tünteti föl a dolgot, mintha az előzetes kérdésekkel végezhetnénk a szláv nyelvek hangtanának behatóbb ismerete nélkül is, sőt munkájának eddig megjelent részeiben többször egyenesen annak tanújelét adja, hogy maga még nem is foglalkozott behatóbban a hangtani kérdésekkel, mégis a finomabb részletek megvitatásánál gyakran el nem kerülhető a hangtani mozzanatok mérlegelése. M. azonban még annyit igér programmjában, hogy beletelhetik 10 esztendő is, míg igéretét teljesen beváltja, az én hallgatásom pedig talán már eddig is félreértésekre adott okot, el kellett tehát magamat, ha nehéz szívvel is, határoznom, hogy a szerzőnek sok igen fontos kérdésről táplált véleményének ismerete nélkül is hozzá fogjak munkájának bírálatába.

Ebben az I. értekezésemben a különlenyomatban 1903-ban megjelent I. kötet 1. részével kívánok foglalkozni, a melynek alczíme "az óbolgár nyelvemlékek szókészlete és a magyar nyelv szláv jövevényszavai". Minthogy ennek tartalmáról részletes jelentést ígértem az Archiv für Slavische Philologie czímű folyóirat számára, nem tartom szükségesnek, hogy ezt itt is lépésről-lépésre kisérjem; elegendő, azt hiszem, ha az első, bevezető feléből csak egy pár, akár a szerző módszerére jellemző, akár az egész kérdésre kiválóan fontos, részletet emelek ki és csak a második felét (85-181. l.) követem híven.