Utószó

Szép napokat kívánok mindenkinek!

Koma vagyok. Vagyis polgári nevemen Komáromi János.

Ezt a néhány sort rövid bemutatkozásnak szánom. Aki kíváncsi rám az itt megtudhat egy-két dolgot rólam. Természetesen nincs semmi nagy titokról szó, de mégis...

48 éves leszek és Pakson élek a családommal. Három gyermekem van. A legnagyobb Anna, a középső Áron és a legkisebb Bogdán.

Bács-Kiskun Megyében születtem. Szüleim Dunapatajon élnek. Én 1982-ben végeztem a Kandó Kálmán Főiskolán és villamosmérnök lettem. Ezután a paksi atomerőműben kezdtem dolgozni. Később tanári diplomát szereztem és 2004-ig az erőmű iskolájában tanítottam. A kor kívánalmainak megfelelően foglalkozni kezdtem az informatikával és informatikusi vizsgát tettem.

Mindig túl sok dolog érdekelt. Azonban kezdettől fogva legjobban a zene, az irodalom és általában a könyvek vonzottak. De a csillagászat, a földrajz és az állatvilág szintén sok fontos és érdekes felfedezni valót nyújtott.

Később egyre jobban kezdett izgatni a filozófia, a pszichológia és az ezoterika. Az elmúlt évtizedben sokat foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel. Igyekeztem megismerni a vallásokat, a természetgyógyászatot, a keleti filozófiákat és minden egyebet az említett témakörökben. Volt ezoterikus boltom, foglalkoztam grafológiával, vezettem önismereti tréningeket, írtam riportkönyvet egy kis egyház tagjairól, készítettem multimédiás anyagot az elektrotechnika kultúrtörténetéről, CD-ROM-ot "Az atomenergia kultúrtörténete" címmel, valamint szintén CD-ROM-ra került "A magyar labdarúgás története kezdetektől napjainkig", belekóstoltam a tai chi gyakorlásába, vezettem televíziós vetélkedő műsort, voltam helyi képviselő, .... stb.... stb....

De nézzük az írást! Az az igazság, hogy meglehetősen későn vettem tollat a a kezembe, azzal a céllal, hogy valami irodalomhoz hasonló dolgot alkossak. Pontosan nem tudni mikor is volt ez az esemény, de az tény, hogy az első megmaradt művek 1981-hez és a szerelemhez kapcsolhatók. Akkoriban ismertem meg jelenlegi feleségem és hozzá írtam azokat a verseket, amelyek az általa megőrzött levelekben meg is maradtak.

Azóta különböző intenzitással és meglehetősen nagy szünetekkel írogattam verseket. 2004 nyaráig, mintegy 150-200 írásom gyűlt össze. A versek mellett az elmúlt tíz évben sok újságcikket írtam. Ezek egy része tudósítás, más része publicisztika.

A versírás iránt az internet keltette fel ismét az érdeklődésemet. Meglátogattam néhány verses oldalt és fel is tettem néhány írásomat. A fogadtatás arra késztetett, hogy elkezdjek újra írni. Azóta nagyon sok vers született. Sok támogatást, bíztatást kaptam az oldalak olvasóitól. Szívesen felsorolnék néhány nevet, de ezt inkább csak gondolatban teszem meg.

Olvashatók verseim több versportálon is. Tagja vagyok az Irodalmi Rádió alkotói csapatának és számos versem elhangzott a műsorokban, a felolvasó esteken, megjelent a kiadványokban.

2005 januárjában saját honlapot indítottam, amit mostanra már nagyon sokan látogatnak. Külön oldalakon kaptak helyet a hangos és a megzenésített versek. Ez utóbbiak Papp Róbert zeneszerzőnek köszönhetők, aki rendszeresen meglep egy-egy újabb versem megzenésítésével.

Tulajdonképpen a szenvedélyek rabja vagyok. Szenvedélyeim a zene, a hangszerek, a kották, a könyvek, a versek...

Bemutatkozásnak ennyi elég. Talán már sok is!

Üdvözlettel: Komáromi János