Bevezetés (részlet)

A bűnözés mindig is a társadalmi diskurzusok homlokterében állt. Az átlagosan tájékozott embernek a bűnözéssel kapcsolatos ismeretei nagyjában-egészében visszatükrözik azokat az alapvető tényeket, amelyeket a bűnügyi statisztika is feltár (képes feltárni). Igaz, ezek az ismeretek jelentős részben a tömegmédiából származnak, és elsősorban a súlyosabb vagy a mediatikus reprezentáció torzításai következtében veszélyesebbnek ítélt kriminális eseményeken alapulnak. Mindazonáltal a közvéleményben helyesen rögzült az a tény, hogy az elítélteknek a nem és életkorbeli megoszlása erőteljes jellegzetességeket mutat, nevezetesen a férfiak és a fiatalabb korosztályok "bűnözési fertőzöttsége" jelentősen felülmúlja népességbeli hányadukat. Ezzel kapcsolatban Földes Bélát idézzük (1934), aki szerint "bizonyos, hogy a statisztika néha mintegy közhelyeket látszik megállapítani, azonban mégis szem előtt kell tartani, hogy a statisztika a tüneteket számszerűleg jellemzi". A "közhelyszerűség" érzete - részben - a fenn jelzett társadalmi érzékenységből és kollektív ismeretből fakad, részben pedig szakmai természetű, amennyiben a statisztika (különösen annak a joghoz kapcsolódó változata) lassan változó tudomány, az ismérvek, változók köre viszonylag szűk, és lényegében a főbb tendenciák érzékeltetésére szorítkozik. Ennek hátterében pedig az áll, hogy a bűnügyi statisztika más céllal készül, mint a célzott kriminológiai felvételek. Elsősorban a jogalkotók, a politikusok tájékoztatását tartja szem előtt, nem pedig a tudományos ismeretszerzést. Ez természetesen nem von le a bűnügyi statisztika értékéből, de kétségtelenül célszerű lenne a változók körét kiszélesíteni. A KSH-ban az utóbbi esztendőkben már születtek erre vonatkozó javaslatok, ezek egy része a jövőben realizálódik is.

[...]