CÍMLAP
|
Első kötet, 1458-1479 Második kötet, 1480-1490 ELŐSZÓ |
Mátyás király hatalmas egyéniségét és csodálatot keltő tevékenységét
leghívebben az ő levelei tükrözik vissza.
Önálló szelleme arra készteté, és kimeríthetetlen tettereje arra képesíté,
hogy - miként az udvaránál időző Galeotti feljegyzi - "minden levelet, a
mit szétküldött, vagy maga mondott toll alá, vagy ha mások írták, elolvasta."
Levelei nagy részben félreismerhetetlenül magukon viselik egyéni jellemének
bélyegét. Főleg uralkodásának második feléből maradtak ránk tetemes számban
tőle fogalmazott iratok. Úgy látszik, hogy a mint hatalma emelkedett, a
mint erejének, felsőbbségének tudata mindinkább áthatotta őt, ezzel az a
meggyőződés is gyökeret vert benne, hogy gondolatainak és akaratának méltó
kifejezést csak ő maga képes adni, és a szó, mely ajkairól hangzik el, még
papírra vetve sem veszti el varázserejét.
Azonban még azon levelek is, melyeket nem maga fogalmazhatott, nemcsak
tartalmuk lényegében, hanem részleteikben is az ő szándéki és utasításai
nyomán készültek. Ez utóbbiak azonfelül rendszerint az irodalmi, mondhatnók
művészeti forma előnyeit is tüntetik föl.
Mátyás maga, bár a humanista műveltség szellemében neveltetett, soha sem is
szűnt meg Róma classicus iróinak olvasásában üdülést és tanúlságot keresni:
arra nem találhatott időt, hogy a tőle dictált levelek irályára kellő gondot
fordítson. Jellemző vonásaik: a túlterjengő bőbeszédűség, a pongyolasággal
határos keresetlenségég és a magyarúl megalkotott gondolatmenetnek úgyszólván
szolgai reproductiója.
Azonban igényei, a miket cancellariájával szemben emelt, nagyobbak voltak.
Élére és fogalmazó személyzetének körébe kiváló humanistákat helyezett. És
a környezetében tartózkodó nagynevű főpapok: zrednai Vitéz János és Janus
Pannonius, bizonyára az ő óhajtására vették gyakran kezökbe a tollat, hogy
a királyi iratoknak formai tekintetben is el nem évülő értéket biztosítsanak.
Ezek után nem lehet meglepő, hogy minden időben kivételes érdeklődés tárgyát
képezték Mátyás levelei.
Már az ő életében kezdettek a királyi cancellária tisztviselői a
fogalmazatok lemásolásával gyűjteményeket állítani össze. Példájokat
követték utódaik a következő királyok udvaránál.
...
Mikor ezen munkálatok felől a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi
Bizottságának 1890. november havi ülésében jelentést tettem, már is
kimutathatám, hogy Mátyás királynak négyszáznál több kiadatlan levele
áll rendelkezésemre.
Ezen alkalommal indítványt tettem Mátyás király levelei teljes
gyűjteményének kiadása érdekében.
A Történelmi Bizottság, egyaránt indíttatva hazai történetünk egyik
legnagyobb alakja iránti kegyeletétől és levelei történet-kútfői
fontosságának méltatásától, - készséggel fogadta el az indítványt,
és engem bízott meg a gyűjtemény kiadásával.
Abban állapodott meg, hogy a gyűjteménybe felveendők Mátyás királynak már
nyomtatásban megjelent levelei is, lehetőleg az eredeti vagy legrégibb
példányok után készült új másolatok után; ellenben a Mátyás királyhoz
intézett levelek, még ha kiadatlanok is, csak annyiban foglaljanak helyet
a gyűjteményben, a mennyiben Mátyás király leveleinek megértése és
felvilágosítása érdekében közzétételök kívánatos.
A levélgyűjteménynek három osztályba csoportosítása határoztatott el.
Az első a külügyi levelezést, a második a Magyarország belső kormányzására
vonatkozó leveleket, a harmadik a Mátyás által meghódított osztrák és cseh
tartományok belső kormányzását illető leveleket foglalná magában; minthogy
a levelek ezen három csoportja Mátyás király tevékenységének három külön
irányát világítja meg.
...
A külügyi osztály első kötetét bocsátjuk íme közzé. Ez Mátyás trónraléptétől
bezárólag 1479-ig terjed.
Az idegen fejedelmekhez és köztársaságokhoz, ezeknek kormányférfiaihoz és
tanácsosaihoz intézett összes levelek mellett, azon levelek is helyet
találtak, melyeket külföldre bocsátott követeihez és külügyek tárgyában
magyar tanácsosaihoz intézett.
A leveleket egész terjedelmökben közöljük. A helyesírás tekintetében
a Történelmi Bizottság egyéb oklevéltáraiban követett gyakorlathoz
alkalmazkodunk. A hol szükségesnek mutatkozott, jegyzetekkel és
utalásokkal igyekeztünk a szöveget felvilágosítani.
Fraknói Vilmos.