Bevezetés

Az emberiség történelmének tanulmányozása során kitapintható, hogy létezik egy erővonal, melynek sodrában mindenféle emberi cselekedet vergődik. Létezhetnek időleges eltolódások, de az erővonalak irányából kitérni nem lehetett és nem is lehet soha. Mint ahogy az égitestek haladását egy univerzális gravitációs erő határozza meg, úgy az emberi cselekedetet is egy egyetemes erő határozza meg. Ez az emberi szellem vagy szellemiség.

A szellem létjogosultságát történelmi és társadalomfejlődési igények reklamálják. A történelem leírja az emberiség cselekedeteit. A történelem az emberi tettek történelme. A cselekedetek közös magja az emberi szellem önfejlődése és ez minden emberi cselekedet viszonyítási alapja.

A történelemírás akkor emelkedik a tudomány szintjére, ha fel tudja tárni ennek a viszonyítási alapnak az evolúcióját és ebben a megvilágításban képes értelmezni a cselekményeket. Másképp puszta mese, amely az éppen aktuális érdekek vagy ismeretek tükrében ingadozik.

A szellemiség determinánsa a cselekedetek determinánsa. Minden kor felhalmozott tudásanyaga és intelligenciája határolja be annak cselekvőképességét.

A megfelelő tudásanyag felhalmozása a politika, az államszervezés és a jogrend súlypontjában kell álljon. Az intellektum számára biztosítani kell egy szolid jogi bázist, ami ma nem létezik.

Dolgozatunkat ennek a két célnak a szolgálatába óhajtjuk állítani. Egyrészt érvényesíteni egy olyan politikai doktrínát, amelynek súlypontja az intellektum, másrészt helyet keresni az intellektumnak a jogrendszerben.

Tesszük mindezt azért, mert a mai államok és azok jogrendszerei míg kizárólag vagy szinte kizárólag a corpus szolgálatában állnak és ennek a biztonságát szolgálják, addig a psihis, az intellektum szerepét és biztonságát hanyagolják. Politikai síkon a szocialisták biztosítani óhajtják a jólétet, a liberálisok a vagyoni gyarapodást, a konzervatívok az erkölcsi tisztaságot, viszont az intellektumot egyik sem. A szellem evolúciójának nincs sem politikai koncepciója, sem jogi biztosítéka.

Érzékeltetni óhajtjuk, hogy minden emberi cselekedet, legyen az egyéni vagy kollektív, mozgató eleme az intellektum, a szellem, amely állandóan meghaladja önmagát és biztosítja az önfejlődés alapját. Megteremti az felsőbbrendű embert azáltal, hogy ideákat szül és azokat mozgósítja. Megteremti az anyag és a szellem szimbiózisát a maga törvényszerűségeivel együtt és ezáltal úgy az anyagi, mint a szellemi világot egy magasabb szintre emeli.

Bizonyítani kívánjuk, hogy a jog nem egy egyezményes valami, hanem a jogot a szellem önfejlődésének törvényszerűségei alkotják.

Észre kell venni azt, hogy egy történelmi ciklus végéhez és egy új kezdetéhez érkezett az emberiség. Az 1500 előtti korszak egy preponderensen feudális korszak volt az ennek megfelelő technikai-, gazdasági struktúrával és jogi felépítménnyel. 1500-on túl a technikai feltételek egy polgárinak nevezett gazdasági- és társadalomberendezkedést működtettek. 2001-ben ez a struktúra megváltozott. Tudományos világban élünk, amely egy uniformatizált-genetizált világ.

Jogi szintre terelve a dolgot, amíg az 1500 előtti világot egy Verbőczi- szerű törvénykönyv dirigálta, az 1500 utáni világot egy Code civil. A mai informatizált, genetikailag betájolt világ az előbbiektől gyökeresen eltérő jogi orientációt követel meg. Míg a feudális világ gazdasági központja a föld, a feudális úr és a jobbágy volt, a polgári társadalomé a tőke, a tőkés és a bérmunkás, addig a posztpolgári társadalom alappillére a szellemi kreáció, a tudós. Ahhoz, hogy ez a rendszer működőképes legyen, ennek megfelelő jogrendet kell hadba állítani.

A polgári társadalom Code civilje liberális alapokra épülő társadalomszervezési rendet teremt és a profitmotivációnak van alárendelve. Szemben a feudális renddel, ahol ezek a tényezők biztonsági-katonai motiváltságúak, a Code civil a profit uralmát biztosítja és mozgatóereje a tőke. A posztpolgári vagy globális társadalomszervezés mozgatója a szellemi tőke. Ez produkál értéktöbbletet, anyagi tőkét.

A XXI. század az informatika és a genetika világa. Azok az információk, amelyek 20 évvel ezelőtt napok, hetek alatt jutottak el a világ másik felébe, ma percek alatt. Az erre felhasznált eszközöknek nem az anyagi értéke a fontos, hanem a belefektetett szellemi tőke. A genetika nemcsak az emberi minőséget javítja, hanem olyan minőségileg más termékeket állít elő, amelyek ezelőtt 20 évvel még álmainkban is elképzelhetetlen voltak. Közel van az az idő, amikor az emberi szellem meg fogja oldani a modern világ energiafüggőségét, amikor az arab vagy az orosz semmittevésének költségeit nem kell fedezni. Mindez egy olyan magasabbrendű, szellemi javakra épülő társadalomberendezkedést követel, ahol a magasan képzett intellektuális potenciállal rendelkező réteg nem lehet kiszolgáltatva a buta többség és az ezt kihasználó demagógok kénye-kedvének.

A prekommunisták arról szövegeltek, hogy egy kisebbség kizsákmányolja a többséget. Ma a többség zsákmányolja ki a kisebbséget. Fejlődésellenes döntéseit ráerőszakolja az elit kisebbségre. Nem tolerálható, hogy egy demagóg képviselő, amely még a retorika alapjait sem ismeri, de mivel nincs más megélhetőségi lehetősége, rábeszéli magát a gyengén fejlett számbeli többségre és így biztosítja túlélését egy demokratikusnak nevezett társadalmi berendezkedésben.

Következésképpen a jogrendszer a szellem uralmát, a szellem elsőbbségét hivatott biztosítani.

Dolgozatunk célja egy olyan jogrend körvonalazása, amely ezt a felsőbbrendűséget képes biztosítani és amelynek értelmében minden intézmény ennek a célnak alárendelve képes működni.