CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Bevezetés.
1. §. Általános tájékoztatásul.
2. §. Hazánk területén a bányászat legrégibb kezdeményezései.
3. §. A római kor bányászatának emléke.
4. §. A bányászat Magyarország területén, a római birodalom elenyésztétől a magyar honalapításig.
5. §. A magyarországi bányászat történetének általános áttekintése.
Első korszak.
A honalapítástól az általános bányaszabadság megalapításáig. (1523.)
A) Általános iránylatok.
6. §. A honfoglalás és a hazai bányászat.
7. §. A magyar honalapítás.
8. §. A hazai bányászat általán véve az Árpád-királyok korában.
9. §. Magyarország bányászatára vonatkozó első tudósítások.
10. §. A hazai bányamívelésnek hármas eredeti módja.
11. §. 1. Bányatelepek és azoknak bányászata.
12. §. 2. Bányavárosok.
13. §. 3. Egyes földesurak bányajogosítványai.
14. §. Magyarország bányászata az Anjou királyok uralkodásától 1523-ig.
B) A bányatörténet részletei.
15. §. Az ország területének felosztása a bányászat tekintetében.
I. Alsó-Magyarország.
16. § Tájékoztatásul.
17. 18. §§. 1. Selmeczbánya és környéke.
19. §. 2. Bakabánya és 3. Bélabánya.
20. és 21. §§. 4. Körmöczbánya.
22. §. 5. Ujbánya.
23. §. 6. Beszterczebánya és környéke (Urvölgy, Óhegy.)
24. §. 7. Libetbánya.
25. §. A hét alsó-magyarországi bányaváros szövetsége.
II. A Duna bal oldalán lévő egyéb bányahelységek és bányavidékek.
26. §. Általában.
27. §. Breznóbánya.
28. §. Hont-, nógrád- és zólyommegyei bányászat.
29. §. Bocza és a liptómegyei bányászat.
30. §. Nyitramegyei bányászat.
31. §. A Szent-Gyögyi grófok bányajogosítványa.
III. Bányászat az ország Dunántúli részeiben.
32. §. Általában.
IV. Felső-Magyarország.
33. §. A felsőmagyarországi bányavidék területe.
34. §. Szepes- és Gömörmegyék bányavidékei.
35. 1. Gölniczbánya.
36. 37. §§. 2. Szomolnokbánya, Lassupatak.
38. §. 3. Rudabánya.
39. §. 4. Jászó.
40. §. 5. Telkibánya.
41. §. 6. Rozsnyóbánya.
42. §. 7. Igló.
43. §. A hét felsőmagyarországi bányaváros közönsége.
44. §. A többi felső-magyarországi bányaurak és bányahelységek. 1. Szepesmegyében.
45. §. 2. Gömör- és Kis-Hontmegyében.
46. §. Dobsina.
47. §. 3. Sáros-, Aba-Uj és Zemplénmegyéknek bányászata.
48. §. 4. A Mátra hegysége.
V. Az ország éjszak-keleti részeiben.
49. §. Tájékoztatásul.
50. §. 1. Szatmármegyéhen.
51. §. Nagy-Bánya.
52. §. Felső-Bánya.
53. §. Kapnikbánya és Szatmármegye egyéb bányahelységei.
54. §. 2. Máramaros- és 3. Beregmegyében.
VI. Bihar- Orod- és Zaránd megyék egykori bányamívelése.
55. §. 1. Biharmegyében, Rézbánya.
56. §. 2. Orod- és Zarándmegyékben.
57. §. Kőrösbánya.
VII. Krassó- és Szörény megyék bányászata.
58. §. Krassómegyében.
59. §. Szörénymegyében.
VIII. Erdély bányászata.
60. §. 1. Az u. n. erdélyi aranyvidék a Maros és Aranyos folyók közt.
61. §. Abrudbánya.
62. §. Zalathna.
63. a) §. Offenbánya.
63. b) §. 2. Toroczkó.
64. §. 3. Radna (Rodna).
65. §. 4. Erdélynek egyéb bányahelyei.
IX. Magyarországnak előbb u. n. kapcsolt részei, vagyis Horvátország és Szlavonia bányászata.
66. §. Általában.
67. §. Földbirtokosok, kik egyszersmind bányajogosítványok birtokában voltak.
X. A magyar szentkorona egykori külországai bányászata.
68. §. Szerbia.
69. §. Bosznia.
70. §. Havasalföld és Moldva.
A vas- és sóbányászat.
71. §. A vasbányászat.
72. §. A sóbányászat.
Eredmények.
73. §. A magyarországi bányászat technikai fejlettsége.
74. §. A magyarországi bányatermények a XIV. és XV. századi világkereskedelemben.
75. §. A magyarországi bányászat emelkedése a XV. században.
76. §. 1. A királynék mint magyarországi bányáknak és bányavidékeknek birtokosai.
77. §. 2. A Csáktornyai Ernust család bányászati nevezetessége.
78. §. 3. Thurzó János és családja.
79. §. 4. A Fuggerek mint magyarországi bányavállalkozók.
80. §. Bányászélet és bányászati szellem.
81. §. Bányaszabadság.
82. §. A hazai bányajog.
83. §. A régi selmeczi bányajog.
84. §. A régi körmöczi bányajog.
85. §. A felső-magyarországi bányavárosok, névszerint Gölniczbánya régi bányajoga.
86. §. Bányajog az ország egyéb bányavidékein.
Második korszak.
Az általános bányaszabadság megállapításától (1523) Mária Terézia uralkodásáig.
87. §. E korszak általános áttekintése.
I. Mária özvegy királyné mint az alsó-magyarországi bányavidék birtokosa.
88. §. Mária királyné
89. §. Az alsó-magyarországi bányák mívelése Mária királyné korában.
90. §. Az alsómagyarországi bányászat igazgatása Mária királyné korában.
91. §. Egyezség Mária királyné és I. Ferdinánd közt 1548.
II. A Fuggerek mint a beszterczebányai rézbányászat haszonbérlői.
92. §. A beszterczebányai rézvállalat (Kupferhandel) a Fuggerek kezelése alatt.
III. I. Ferdinánd az akkori Magyarország összes bányászatának birtokában.
93. §. I. Ferdinánd és az 1548-iki országgyűlés.
94. §. Egy királyi országos bányarendtartás megállapítását előkészítő tárgyalások.
95. §. A miksai bányarendtartás (Maximilianische Bergordnung) 1. keletkezése.
96. §. 2. Jellemzése.
97. §. Az alsó-magyarországi bányavárosok és bányászatuk 1548. után.
98. §. A XVIII. század kedvezőbb fordulatának előzményei.
99. §. Bocza és más szomszéd helyek bányászata.
100. és 101. §§. A felső-magyarországi bányászat a XVI. században.
102. §. Ezen idő speciális királyi bányaadományozásai.
103. §. Sóvár sóbányászata.
IV. Erdély különválásának befolyása Magyarország keleti részeinek bányászatára.
104. §. Álláspontunk.
Erdély bányászata.
105. §. 1. Bethlen Gábor fejedelem előtti időben.
106. §. 2. Bethlen Gábornak a fémbányászatra vonatkozó intézkedései.
107. §. 3. Az erdélyi bányászat Bethlen Gábor uralkodása után.
Magyarország keleti részeinek bányászata.
108. §. 1. Nagy-Bánya és környéke.
109. §. 2. Felsőbánya és Kapnik-Bánya.
110. §. A Máramaros-megyei bányászat.
111. §. Rézbánya.
112. §. Zaránd megye bányászata.
113. Bányászat a társországokban.
114. §. Bányászat Szerbiában és Kis-Havasalföldön 1718-1739.
115. §. Bányajogi iránylatok.
Harmadik korszak.
Mária Terézia uralkodásától (1741-1780.) napjainkig.
116. §. Álláspontunk.
117. §. 1. A király bányászati főúri jogának (Jus Regale Minerale) korszerűbb rendezése.
118. §. 2. Ennek folytán a bányaigazgatás állapota Mária Terézia és II. József óta.
119. §. Az u. n. bánsági bányaigazgatás.
120. §. 3. A bányajog Magyarországon, a XVIII. században.
121. §. 4. A bányajog ujjáalakulását előkészítő mozgalmak.
122. §. Hazánkban a bányaigazgatás és bányajognak ujjá alakulása.
123. §. 5. Tökéletesebb bányászati és kohászati technika. Selmeczi bányaakadémia.
124. §. 6. Vasbányászat.
125. §. 7. Kőszénbányászat.
126. §. 8. A bányatechnikának uj vívmányai. II. József-altárna.
Okmányi függelék.
I. A régi selmeczbányai bányászatra vonatkozó néhány okmány.
II. A régi körmöczbányai bányászatra vonatkozó néhány okmány.
III. Okmányi adatok a Dunavidék bányászatának történetéhez.
IV. A felső-magyarországi bányászatra vonatkozó okmányok.
V. Okmányok a Tiszamellék bányászatának történetéhez.
VI. Nagy-Bánya, Felső-Bánya és Kapnikbánya.
VII. Az ország éjszak-keleti részeinek bányászati történetéhez.
VIII. Az ország dél-keleti részeinek bányászati történetéhez.
IX. Erdély bányászatának történetéhez.
X. A társországok XVI. századi bányászatának emléke.
Pótlék.
Előszó
A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának megállapodásához
képest, a jelen munkának kettős feladata van: hogy t. i. Magyarország
bányászatának történetét, közvetlenül a meglévő kútfői adatok
alapján, aránylag rövid áttekintésben nyujtsa; s hogy ezzel összefüggőleg
egyszersmind ezen történetnek nevezetesebb kútfőit egy általános
gyüjteménynyé foglalja egybe.
A mi a hazai bányászat történetének érdekében irodalmunkban eddig történt,
az nemcsak magában véve vajmi kevés, hanem - s ez mindig a főhiány volt -
országos álláspontra sem emelkedett soha. Ehhez képest az ország egyes
vidékeinek, p. o. az u. n. alsó-magyarországi bányavidéknek, Erdélynek stb.
bányatörténete, szaktudósaink szorgalmas figyelmében részesült ugyan;
de e mellett az ország általános bányatörténetének készítésére, az első
kezdeményezések sem történtek még. Pedig Magyarország bányászatának - egybe
véve - mind gazdasági és technikai, mind történelmi érdekei oly fontosak,
hogy ezek tekintetéből a hazai bányászat multjának általános szempontok
szerinti tanulmányozása nagyon is okadatoltnak mutatkozik.
S ez alapterv szerint készült a jelen munka.
Különben egy ily tág alapra fektetett tudományos munkának, ha tárgyát
kimerítőleg akarja fejtegetni, a dolog természeténél fogva terjedelmesnek
is kellene lenni. Meg lévén mindazonáltal itt annak köre szűkre szabva,
ez magyarázza meg azt, hogy a munka tárgyában sok megszorítást kellett
alkalmazni. Kellőleg kifejteni csak a főirányokat lehetett; a részletekben
pedig a legszükségesebben túl terjeszkedni nem igen volt lehetséges.
Midőn pedig e mellett történetirodalmi előzményeink azt is magokkal hozzák,
hogy kellőleg kifejtett elővizsgálatokra csak ritkán, és mintegy csak
kivételképen lehetett támaszkodni, s hogy ennek folytán minden egyes
fejtegetésemet közvetlenül kútfői adatokra kellett visszavezetni: a
munkának súlypontja is közvetlenül a meglévő bányászati és történelmi
kútfői apparátusba lett fektetve; maga a munka pedig formailag a kritikai
történelem fogalma alá esik.
A munka eredeti terve szerint, melyet boldogult barátom Toldy Ferencz,
már vagy nyolcz év előtt hozott indítványba, mindenek előtt a hazai
bányatörténet minél teljesebb kútfői gyűjteményének készítéséről kellett
volna gondoskodni, S ilyen gyűjteménynek két kötetből kellett volna állani,
azon rendeltetéssel, hogy "A hazai bányászat történelmi emlékei"-nek vagyis
"Codex rei metallicae Regui Hungariae"-nek czime alatt, az okmánytárak
módjára, és a szükséges kritikai jegyzetekkel ellátva, a magyarországi
bányászat teljes történetének a kellő tudományos alapot nyujtsa, s igy a
hazai bányászatnak fényes multját világtörténeti jelentőségéhez képest
tüntesse fel. E terv azonban utóbb megváltoztatva levén, a gyüjteménynek
is más irányban kellett készülni.
A jelenleg itt zsinórmértékül szolgáló terv szerint a munka "Okmányi
Függelék"-ében tüzetesen csak oly kútfőket közlök, melyek magokban véve
nevezetesebbek, és melyek (Hunyadi János két rövid, Kőrösbányára vonatkozó
okmányának kivételével) még közzétéve nincsenek. Az okmányi függelék tehát
teljes szövegök szerint csak még kiadatlan emlékeket foglal magában; a
minek folytán ennek jelen alakjában tudományos és irodalmi becse leginkább
abban áll, hogy - mig egyrészről a kútfői adatoknak nagy számát ismerteti
meg, melyek eddig figyelmen kivül maradtak; - másrészről tájékoztatást
nyujt a buvárok számára, mely a levéltárak rejtekeiben netalán még
ismeretlenül és használatlanul heverő ide tartozó kútfői adatok keresésére,
gyűjtésére és hasznosítására nézve adjon útbaigazítást. S névszerint
Felső-Magyarország, valamint hazánk keleti és déli részei bányászatának
tekintetében nem lehet eléggé hangsúlyoznunk azt, hogy mi nagy szolgálatot
tennének buváraink a hazai tudományosság érdekében, ha uj adatok
fölfedezése és közzététele által bányatörténetünk ezen, még nagy homályban
lévő részének ismeretét is előmozdítanák. Általán véve például, és különös
elismeréssel fölemlítem a Zichy okmánytár IV. kötetét, mely (37. l.) a
rudabányai bányászatra, s a Hazai Okmánytár VII. kötetét, mely (156. l.)
árpádkori bányatörténetünkre vonatkozó érdekes okmányokat közöl. Bárha
e példát mások is követnék. A jelen sorok írójának is csak legujabban
sikerűlt az I. Ferdinánd és a Fuggerek közt a beszterczebányai rézbányászat
és rézvállalat tárgyában 1541. kötött, hazai bányatörténetünkben
főfontosságú haszonbérlési szerződés teljes szövegét megtalálni, melyet
az okmányi függelékhez még pótlékképen csatoltam. Ennek tartalmához képest
a munka 92. §-át bővebben lehet még kifejteni. S ez alkalommal Dobel
Frigyesnek egy legújabb értekezését is kiemelhetjük, mely a Fuggereknek a
magyarországi bányászat körüli működését ezen család levéltárának adatai
szerint tüzetesen fejtegeti (a "Zeitschrift des historischen Vereins für
Schwaben und Neuburg" utolsó kötetében.).
Budapesten, 1880. augusztus hó 2-án.
Wenzel Gusztáv.