KÜZDELEM A TRÓNÉRT ÉS HATALOMÉRT.

Az Árpádház kihaltával bekövetkezett trónharcok és pártvillongások történetét 1315-ig elég bőven adja elő a III. Endre-kori Gestát Nagy Lajos első éveiben folytató névtelen író, kinek műve a Budai és Bécsi Képes Krónikákban maradt fenn. Előadását néhány adattal a firenzei Villani krónikája egészíti ki. A főforrások azonban Gentile magyarországi követségének okiratos emlékei (Mon. Vaticana. I. ser. 2.). a Theinernél közölt pápai bullák, az Anjou-kori Diplomáciai Emlékek-ben közölt külpolitikai természetű iratok és a hazai okleveles anyag. Károly trónraléptének idejére használható helyzetképet ad a Górka kiadásában (Krakó, 1916) megjelent Descriptio Europae orientalis. Anno 1308. c. mű. Ugyancsak az okleveles anyag kalauzolásával tudjuk rekonstruálni az 1315–1330-ig terjedő időszak eseményeit. 1330-tól kezdődőleg a Krónikát is segítségül hívhatjuk, mert ez időponttól elbeszélése újra bővebb. A királyválasztás rendjéről legszabatosabban írt Bartonier Emma: A koronázási eskü fejlődése. 1917 és A magyar királyavatáshoz. 1924. Az oligarchákkal vívott küzdelem és annak egyes frázisai Pór Antal id. nagy művéből (Az Anjou-ház és örökösei. 1895) és e korral foglalkozó biográfikus tanulmányaiból bontakoznak ki. V. ö. a megelőző fejezetben már idézetteken kívül Pór: Nekcsei Demeter (Századok, 1890.), Bogár István (U. o. 1891.), Köcski Sándor (U. o. 1888.), Tót Lőrinc (U. o. 1891.), Rofoin, Dózsa nádor és a Debreceniek (Turul, 1891.), Csór Tamás (Erdélyi Múzeum, 1890.), Gentile követsége (Történelmi Tár. VIII.), Bevezetés Gentile követségének okirataihoz (Mon. Vat. I. 2.), továbbá Wertner: Thomas v. Szécsény (Ungarische Revue, 1891.), Sufflay: A Nelipicsek (Turul, XXV.). A régi nemzetségek bukására és az új arisztokrácia kialakulására v. ö. Karácsonyi nagy művét. A főpapsággal támadt ellentét okaira és a főpapi székek betöltése körül folyt jogvitára vonatkozólag v. ö. Fraknói: A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. 1895, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. I. 1901. Zách Felicián lázadásáról bőven ír a magyar krónika a szerelmi kalandot azonban csak a nápolyi Johanna udvarával érintkezésben álló olasz krónikás és a kései magyar hagyomány említi. Az e tekintetben kialakult ellentétes felfogásokat ld. Marczali: Záh Felicián bűnpöre (Budapesti Szemle, 1899.), Pór: Záh Felicián pöre (Századok, 1900.). Az oláhországi kalandra v. ö. Hunfalvy id. m. és Wertner: Az első havasalföldi vajdák. (Századok, 1901.) A nápolyi kapcsolatról Fraknói: Adalékok Endre és Johanna házasságkötésének történetéhez, 1331–1333. és Óváry: Nápolyi Johanna (Századok, 1893.)