ERDÉLY ÉS A MELLÉKTARTOMÁNYOK.

A horvát kérdésben a kútfőket és monografikus irodalmat a horvát nyelv nem ismerése miatt nem használhattam. A horvát-magyar viszony XVIII. századi fejlődését illetőleg Miskolczy Gyula, A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában (Magyarország újabbkori történetének forrásai c. sorozatban), Budapest 1927 felfogását követtem. Az 1593-i idézetet Szalay László, A horvát kérdéshez, Pest 1861 c. részben polemikus, de sok adattal rendelkező bölcs művéből vettem, 90. l. A népszámlálási adatokra l. Martin Schwartner, Statistik des Königreichs Ungern, 1. kötet, Ofen 1809, 106. l., továbbá F. A. Demian, Darstellung der österr. Monarchie nach den neuesten statistischen Beziehungen, 1804, III/1, 67. l. – e munka IV/1 és IV/2. kötete: Statist. Beschreibung der Militär Gränze, a határőrvidék politikai, gazdasági és kulturális viszonyainak részletes leírása; szerinte 1802-ben a károlyvárosi határőrvidék egész lakossága 182.700 fő, a szlavóniaié 189.200, – a megyei nemesség számára Miskolczy id. m. 23. l., Tamás főesperesre Hóman Bálint, Magyar Történet 1, 440. l., Horvátország meghódítására u. itt 360. l., Miskolczy 51. l. A pacta conventa kérdését szellemtörténetileg világította meg Deér József, A magyar-horvát államközösség kezdetei (Jancsó Benedek-emlékkönyv, 1931, 97 l.) 1712-re Vjekoslav Klaič, Die kroat. pragm. Sanktion, németre fordította Georg Szabó, Zagreb, 1915, s utána Miskolczy 12. l. A horvát tábla felállítására az adatok: Johannes Kukuljevič aliter Bassani de Sacchi, jura regni Croatiae, Dalmatiae et Sclavoniae, Zagrabiae 1862, 1, 397. sk. l., a vicetárnoki hivatalra u. az, 1, 429. 1. és 2, 158. l., a helytartótanács ellen 2, 115. l. A horvát hadiadóra l. Miskolczy 80. l.; Szakmárdy versét idézi Szalay id. m. 1. l., Alsó-Szlavóniára Miskolczy 33. sk. l., Kukuljević 1, 419 sk. l. Fiuméra Miskolczy 37. sk. 1. és Szalay László, Fiume a magyar országgyűlésen, 2. kiadás, Pest 1866. A horvát tanácsra Miskolczy 30. sk. l. A horvát-szlavon vármegyék berendezésére l. Mária Terézia 1745. évi szlavon főispáni utasítását, Kukuljevič, 1, 417. l. A jobbágyságra l. Miskolczy 29. l. és főként Tarczay Erzsébet, A jobbágyság története Horvátországban 1650–1848, Bpest 1913, aki nagy horvátnyelvű anyagot használt fel, 33 sk. l. A határőrvidéki közösségre Schwartner id. m. 2, 307. ., a további jobbágyadatok Tarczay id. művéből, a felhasználás sorrendje szerint: 51, 23, 20, 32–43, 67, 64 l., a jobbágylázadásokra 100 sk. l. Az 1790. országgyűlés horvát vonatkozásaira l. Miskolczy id. m. 45–62 l., a nyelvkérdésre tőlem, Iratok a magyar államnyelv történetéhez 46. l.

Erdély XVIII. századi történetének egyetlen összefüggő feldolgozása 1866-ban jelent meg, Kővári László, Erdély történelme 6. köteteként. Az utóbbi félszázad történetírása, mely nem tudott betelni a XVI. és XVII. századi Erdély dícséretével, azt már nem tartotta érdemesnek, hogy ugyanazon Erdély XVIII. századi történetébe pillantást vessen, ami elég bizonyítéka annak, hogy a fejedelemség történetében sem Erdély mint egyéniség, hanem a liberális szabadság-ideák visszavetítése érdekelte. Kővári könyve ma már persze csak sovány vázlatnak tekinthető. Az alkotmányos viszonyokat illetőleg vissza kell mennünk Benkö József-hez, a XVIII. század második fele írójához, az ő könyvei: Transsilvania sive Magnus Transsilvaniae principatus, 2 kötet, II. kiadás, Claudiopoli 1834, és Dietae sive rectius comitia Transsilvanica, Cibinii et Claudiopoli 1791, nagy adatgazdagságuk miatt ma is használhatók. A milleniumi Corpus Juris-kiadásban külön kötetben levő erdélyi törvények nem teljesek, a kéziratos anyagból sok adat található nagy rendetlenségben, G. L. (=Gál Lajos), Az erdélyi diéták végzéseinek nyomdokai, Kolozsvár 1837. c. mű 3. kötetében. A székelységről rövid áttekintést nyujt Szádeczky Kardos Lajos, A székely nemzet története és alkotmánya, Bpest 1927. A szászokra a maga nemében kitűnő Friedrich Teutsch, Gesch. der Siebenbürger Sachsen für das sächsische Volk, Hermannstadt 1907, II. kötet, a német „völkisch” gondolatnak mintaszerű történeti visszavetítése, mely épp emiatt más néppel, különösen a magyarsággal szemben gyakran igazságtalan. Nagy anyagot használt fel az e korbeli egész erdélyi történetre Joh. Höchsmann, Studien zur Gesch. Siebenbürgens aus der I. Hälfte des XVIII. Jhs. (Archiv. des Vereins für siebbg. Landeskunde, XI. 1873, 253. l. és XVI, 1881, 28. l.). Átfogó szempontokat nyujt Gr. Teleki Domokos, Erdély három államférfia a XVIII. században (Budapesti Szemle, Új folyam), X., 1868, 3. l. (Buccow, Lázár István és Brukenthal alakjáról). Az elbeszélő kútfők közt igen tanulságosak a következő memoireszerű feldolgozások: Rettegi György emlékiratai, kiadta Torma Károly, Hazánk 1–3 kötet, 1884–85; Michael Conrad von Heidendorf, Selbstbiographie, ed- Rudolf Theil, (Arch. für siebbg. Landeskunde, XIII–XVI., 1876–1880); Halmágyi István naplói és iratai kiadta Szádeczky Lajos, Budapest 1906 (akad.), l. ehhez Matskássy Antónia, Halmágyi István naplóinak magyar művelődéstörténeti vonatkozásai, Bpest 1912; Ge. Michael Gottlieb v. Herrmann, Das alte u. neue Kronstadt, 1688–1800, ed. Oscar v. Meltzl, két kötet, Hermannstadt 1883, benne rendeletek, akták, statisztikák szó szerint is közölve. Az oláh fejlődésre főmunka óriási anyagával, mely az oláh nyelvű irodalmat is felöleli, Jancsó Benedek két nagy kötete: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota, Bpest 1896, ahol a címen túlmenőleg hatalmas köztörténeti anyagot, országgyűlések analízisét stb. is találjuk.

Königseck tervére l. G. Seivert, Aktenmässige Beiträge zur G. Siebenbürgens im XVIII. Jhr. (Arch. f. siebbg. Ldeskunde, N. F. 13, 352. l.). Az alkotmányos berendezésről mondottakra l. Benkö, Transsilvania 2, 7, 15. l., a novellares-ra Benkö, Diaetae 103. l. és Rettegi id. 2., 3, 348. l., az állami bérletekre Gál id. m. 3, 29 és 31. l., a productionale-ra Benkö, Transsilvania 2, 58. l., a főbiztosságra Gál, 3, 56. l. és Benkö, 2, 51. l., a thesaurariatusra u. itt 61. l., a kancelláriára 14. l., az igazságszolgáltatásra 51. l., az állandó táblákra 23. l., Gróf Kornis főbiztosra Heidendorf, 1876, 345 stb. l., az udvari méltóságokra Kővári 6, 120. l., a Rettegi-elbeszélések Rettegi id. kiadás 2, 239 és 57. lapról. A Telekiekre Fuhrmann Kamilla, Gr. Teleki József és a magyar-francia szellemi kapcsolatok, Bpest 1929, Krusché Emil, Gr. Teleki József élete és művei, Bpest 1928 és Biás István, Gr. Teleki Sámuel erd. kancellár úti naplója, Imre Sándor bevezetésével, Marosvásárhely 1908. Az 1757. önkéntes adományokra Herrmann id. m. 1, 237. l., a pénzügyi adatokra Szádeczky, A székely nemzet 317, 324, l., Kővári 6, 101. l., Benkö 1, 577, 581. l., a Bethlen-rendszerre Benkö 1, 354. l., Teutsch 2, 140. l. Bethlen Gábor rövid életrajzát l. Lukinich Imre, A bethleni gróf Bethlen-család története, 506 l. Az 1759. regulamentum Benkő 2, 96. l. és Sammlung einiger Normal-Verordnungen, deren Kenntniss jedem Staatsbürger nützlich u. selbst unentbehrlich ist, 2. kötet, Hermanstadt 1832 1. l., u. itt 1. kötet, 1830, az 1784. kvártélyozási rendelet, 45. l. A szövegbeli katonai excessust elmondja Heidendorf, 1876, 345. l. A felvilágosodási rendeletek: id. Sammlung 1, 128. l. (temetési), 235. l. (cselédrendszabás), 304. l. (tűzoltási), 190. l. (csődeljárás). Az 1769. úrbéri rendelet kiadása: Úrbéri felsőbb rendelés, Marosvásárhely 1835.

A szászokra felhozott adatokra, sorrend szerint: Benkö 1, 463. l., Teutsch 2, 137. l., Benkö 1, 587. (az inclita cim), Szádeczky 332. l. (a szász náció síránkozására 1736. idézet). A koncivilitásra Teutsch 2, 113 (ma már alig érthető szűk szempontú előadás), Teleki id. m.; a gazdasági dolgokra: Hermanstadt i. J. 1790, Versuch eines kurzgefassten Handbuchs, Hochmeister-kiadás; Martin Hochmeister, Versuch eines allgem. Handlungs-, Gewerbs- u. Reisekalenders von Hermanstadt, 1790; Demian id. Darstellung, 2. kötet, főként 92 és 90. l. Gyulafehérvár átépítésére Kővári 6, 95. l. A szász belső állapotokra Teutsch 2, 117. stb. l., Heidendorf 1880, 194. l., Seebergre Teutsch 2, 119. stb. l., Heidendorf XIII. 565, 575. l., XIV. 229 stb l.; a bevándorlásokra Teutsch 2, 79. stb. l., 191–195. l., Halmágyi 201. l., Jakab Elek, Adalék a telepítés kérdéséhez, Századok 1882, 812. l. és Kurze Gesch. der ersten Einwanderung ob. öst. ev. Glaubensbrüder nach Siebenbürgen (beszéd), Hermanstadt 1835. A székely határőrség felállításának kimerítő története Szádeczky Lajos, A székely határőrség szervezése, Bpest 1908 (akad.), ennek adatait használtam, melyek röviden Szádeczky id. székely történetébe is fel vannak véve. A székely és oláh határőrség regulamentuma id. Sammlung-ban, 4. kötet, 1841, 1 és 67. l., ez utóbbiból idézett mondat a 68. lapról. Szádeczky új műve Gr. Teleki Domokos-ét meglehetősen antikválta. Siskovics székelyellenes mondása Heidendorftól; Bajtay püspök szerepére Heidendorf nem megbízható. Halmágyi és Heidendorf adatai Szádeczkynél is felhasználva. V. ö. még Papp József, A csiki székelyek panasza a nemzetek szövetsége előtt (Magyar Szemle IX. 1930, 160. l.) és Jancsó id. m. 789. l., az oláh és székely határőrségre gazdasági és művelődési adatok Jos. Benigni v. Mildenberg, Statistische Skizze der siebbg. Militär-Gränze, Hermanstadt 1816.

Az oláh kérdésben szerencsém volt Jancsó id. művére támaszkodhatni. A népességi adatokat ő külön is feldolgozta, Az erdélyi románság legrégibb hiteles statisztikája címen, Századok 1900, 141. l. Az oláh bevándorlás oláhországi és erdélyi szintbeli különbözőségét Jancsó után még erősebben hangsúlyozhatom a mai társadalom és szellemtörténeti elvek alapján. V. ö. Jancsó 1, 750. stb. l. is. Oláh nemesek barokk házaira l. Kós Károly, Erdély. Az unióra Jancsó mellett Az erdélyi katholicizmus multja és jelene, Dicsőszentmárton 1925. c. műben Gyárfás Elemér, Az erdélyi románok uniója s a román gör. kath. szervezet kifejlődése, aki a korábbi hazai felfogástól eltérően erősen hangsúlyozza a magyar katholicizmus érdemeit a román nép közművelődése terén. Az adatok Jancsó id. m. 1, 669–749. l.-ról. A katholicizmus helyzetére id. erdélyi gyüjteményes kiadványban Biró Vencel, A kath. restauráció kora, a katholikus restauráció első lépéseire sok újat hoz Asztalos Miklós, Adatok egy erdélyi impériumváltozás történetéhez (Jancsó Benedek-Emlékkönyv 132 l.), aki megállapítja, hogy a bécsi kormány nem pártolta a katholikusok szélső törekvéseit (persze nézetem szerint, mert a bécsi kormány itt számbajöhető vezetői már a felvilágosodáshoz hajoltak). Bajthayra Miskolczy István id. életrajza; a Wesselényi és Bánffy Ágnes-esetre Földváry László, Id. hadadi Wesselényi Miklós báró és Cserey Ilona előélete, küzdelme és szenvedése vallásáért (Protestáns Egyháztört. Monographiák, 1, 1898, 175. l.). A nagyfejedelemségre emelő oklevél Benkő 1, 38. l., V. ö. az id. Khevenhüller-naplókat, ed. Khevenhüller-Schlitter, 1764–67, 420, 426. l. (Bethlen votuma), továbbá Jakab Elek, Tanulmányok Erdély XVIII. századbeli történetéből, (akad. tört. Ért.), Bpest 1878, 63. laptól kezdve. A Partiumra Gál id. m. 3, 56 és 89. l., a bánáti-erdélyi udvari deputációra Fellner-Kretschmayr id. m. 2/2, 101–116. l.

II. Józsefre Kővári id. m. 6, 136, 146. l., a Hóra-lázadásra Gróf Teleki Domokos 1865. előadása ma már nem használható, sok helyütt megcáfolta már Szilágyi Ferenc 1871-ben. Előadásomban Marczali, II. József, 3, 1–35 és 48. stb. l., főként Jancsó id. m. 2. kötetbeli előadását követtem, felhasználtam továbbá Márki Sándor, A Hóra-lázadás magyarországi része, Századok 1894, 609 és 715. l., Merényi Lajos, A Hóra-világ kismartoni krónikája, Tört. Tár 1901, 1. l., Abrudbánya pusztulására Tört. Tár 1908, 460. l., Néhai Mátisfalvi Götffy László háznépének Hóra pórhada miatt esett romlása (Götffy Borbála, özv. Thewrewk Jánosnétól), Pest 1823; Horja u. Klotska, Oberhaupt- u. Rathgeber der Aufrührer stb. Karlsburg u. Hermanstadt 1785, 3 árnyképpel (kritikájára l. Jancsó 2, 157. l.). A szász föld oláh lakosságára l. Georg Müller, Die ursprüngliche Rechtslage der Rumänen im Siebenbürger Sachsenlande (Arch. d. Ver. f. siebbg. Ldeskunde, N. F. 38.), főként 101–108. l., akinél a népszámadatok alacsonyabbak, mint Jancsó Benedeknél (Müller műve végén becses bibliográfia). A bevándorolt alacsony műveltség hatását Marczali után ma már erősebben hangsúlyozhatom.

Az 1791. erdélyi országgyűlés aktaszerű, erősen szászpárti feldolgozása Ferdinand v. Zieglauer, Die politische Reformbewegung in Siebenbürgen zur Zeit Josephs II. u. Leopolds II., Wien 1881, a Dersi-ügyre 215. stb. l., a magyar unióra 232. stb. 1. sok érdekes adat. Az országgyűlés rövid feldolgozását nyujtja Jancsó is, 2. köt., részben Zieglauer alapján. A magyar nyelvkérdésre tőlem, Iratok a magyar államnyelv történetéhez 60. l. és Jancsó 2, 248. l., az úrbéri deputáció munkálata kiadva, 1790 Operatum deputationis regnicolaris in urbarialibus címen. A Supplex libellusra, l. Jancsónak az oláhok iránt méltányos előadását, 2, 257. stb. l., újabban u. ö, A román irredentista mozgalmak története 1920, 19 l., v. ö. Repräsentatio et humillimae preces in Transsilvania Valachicae nationis, Jassy 1791.