A márka magyarországi súlyfelosztása.

A magyarok a márkasúly átvételével annak súlyrészeit nem vették át a külföldtől. A magyar márkák súlyfelosztása eltér úgy a német, mint a franczia és olasz beosztástól.

A németektől átvették a ferto-t, vagyis a negyedmárkát,[1] de a lat[2] és quentchen[3] csak XIV. századi és főkép erdélyi forrásokban fordul elő. Úgy látszik a szászoknál a német felosztás volt divatban. Az uncia különösen latin (pápai) vonatkozású oklevelekben szerepel.[4]

A ferto kisebb felosztása hazánkban a nehezék (pondus)[5] volt, a melyet később a XVI. századtól pisetum-nak neveztek és a márka 1/48-része, a fertonak 1/12-része volt.[6]

A magyar márkafelosztás tehát így alakult:

      1 márka = 4 ferto = 48 pondus
      1 ferto = 12 pondus
      1 pondus.

A különböző súlymárkákkal:

Béla király márkája Budai márka Erdélyi márka Szepesi márka
1 márka = 233.35330 g 245.53779 g 206.76866 g 210.46096 g
1 ferto = 58.33832 g 61.38444 g 51.69216 g 52.61524 g
1 pondus = 4.86152       g 5.11537       g 4.30768 g 4.38460 g

A márka sokszorosai közül a fontot (libra) XIII. századi forrásaink nem ismerik. Említik ellenben a mázsát (masa), a mely az esztergomi vásárpénz-szabályzat szerint 220 márka súlyt képviselt.[7] A Béla király-féle magyar márkával tehát 51.33772 kg, a budai márkával 54.01831 kg volt a súlya.


[1] F. III/1. 98., Tk. kp. I. 34., Zalai okl. I. 5., Ph. I. 719., II. 284., X. 529., H. O. V. 19., VI. 47., 100., 363., VII. 214., 263., Smiéč. VII. 346., Kn. M. II. 122. l. stb.

[2] „Lotto”, „locto”, 1332–1337: Mon. Vat. I/1. 93., 1331: Tört. Tár. 1911. 406. s köv. l.

[3] „Kuntinus”, 1332–1337: Mon. Vat. I/1. 93. l., 1334: Zimm.–Werner. I. 464. l. Előfordul egyszer a setin (sectinus) = 1/32 márka is. 1332–1337: Mon. Vat. I/1. 93. l.

[4] 1192: Muratori. Antiquitates Italicae. V. Mediolani, 1741. 874. l., 1230: Zalai okl. I. 5., 1258: Kn. M. I. 453., 1262: Bárdosy. 95., 1263: H. O. VI. 115., 1268: W. VIII. 213., 1292: F. VI/1. 223., 1296: H. O. VII. 253., 1310: Kn. M. II. 622. l. – Az 1192. évi pápai liber censuum egy félreértett helye alapján az „uncia” magyar neveként íróinknál sokáig szerepelt az „obon”, a minek mulatságosan téves voltára már Pauler (id. m. I. 519. l.) rámutatott. Legújabban Balogh Albin ismét felelevenítette a szerencsétlen „obon” szót (id. m. 10. l.).

[5] F. II. 388., III/1. 241., W. I. 183., 261., VIII. 127., Ph. I. 793., II. 325., X. 529., H. O. VII. 49., 150., 214., Jakab. I. 32., Zimm.–Werner. I. 11., Smič. III. 84. l. stb.

[6] 1231: „1/2 fertonem, ita, quod, in festo S. Georgil 3 pondera, in f. S. Martini 3 pondera persolverent.” Smič. III. 346., 1274: „fertonem… in tribus terminibus, videlicet 4 pondera… in adventu Dni, … similiter tantum, … ne tantumdem.” F. V/2. 229. l. 1279: „40 marcas fini argenti… in terminis infrascripti, primo in die Cinerum 13 marcas, fertonem et 4 pondera, item in festo Pentecostes solvent 13 marcas, fertonem et 4 pondera, in ultima vero solucione, vl. in festo B. Martini post venturo 13 marcas, fertonem et 4 pondera solvere tenebuntur.” W. XII. 272. l.

[7] 1255: F. IV/2. 311., 1278: W. IX. 204., XIII. századi esztergomi vásárszabályzat: Kn. M. II. 238. l.