Előszó

Azon négy év alatt a mióta Ujvárt lakom, igen sokszor ott állottam az ujvári rom lábainál, ott méláztam el maguk a romok között, nézve az elmult idők ezen öreg tanúit, gondolataimban elmerülve hajdani dicsőségükben, hallani véltem a roskadozó falak elhaló sóhaját: becsüljük meg, emléküket.

Más megyéből szakadtam ide, miért is a vár múltja ismeretlen volt előttem, de úgy észleltem, ismeretlen volt az azon idevalók előtt is, a kiktől felvilágositást kértem. Történetét vázlatosan megirta már évekkel ezelőtt Majláth Béla, s egyes epizódjaiban mások is, de ezen történelmi adatok olyannyira szerte-széjjel vannak, olyannyira csak nehéz utánjárással megközelithetők, hogy épp ezen kettős körülmény miatt, öreg várunk történetének ismerete bizonyára továbbra is homályba burkoltan maradna meg. - A végenyészet stadiumában lévő falak végső akaratát vélem teljesiteni, a midőn a meglevő munkák és kútforrások nyomán, történetüket összeállitva, ezt a nyilvánosság elé bocsátom.

Uj-Vár történelmünkben kiváló szerepet soha sem játszott, zálogos-vár jellegénél fogva inkább üzlet számba ment, miért is története rövid, kevés tartalommal biró.

A kútforrásokat a legjobb igyekezettel szedtem össze, hogy azonban talán túlrövid vagyok, szolgáljon mentségemül, hogy távol a főváros könyvtáraitól, - az idézett forrásokon kivül - más forrásokat itt nem találtam.

Nyájas olvasóim fogadják szivesen ezen szerény munkácskámat, viszonzásul pedig tőlük csak azt kérem, legyenek elnézők kritikájukban, hogy feladatomat csak vajmi gyarlón oldottam meg.

Liptó-Ujvárt, 1906. Vizkereszt hava.
T. B.