Előszó

A katholikus egyházat reformáló tridenti zsinat (1545-1563) egyik határozatában azt rendeli el, hogy ezentúl a nép vallásos és erkölcsös nevelésére több súlyt kell fektetni, mint eddig. A zsinat atyái ugyanis úgy gondolkoztak, hogy az ilyen iskolák a legalkalmasabbak a protestantizmus terjedésének meggátlására s egyszersmind oly viszonyok lehetőségének kizárására, mint amilyenek ebben az időben Németországban uralkodtak. Átlátták a zsinat atyái azt is, hogy az ilyen iskolák különösen az országok békéjének és így fejlődésének legbiztosabb alapjául szolgálnak. De belátták ezt nem csak ők, hanem csakhamar az uralkodók is.

Kal. szent Józsefre (1556-1648), a tanítással foglalkozó piarista-rend alapítójára kétségkívül hatással volt a tridenti zsinat e határozata. De ő rendjének alapításakor még egy lépéssel előbbre haladt és pedig azáltal, hogy a szegény és az elhagyott gyermekek ingyenes nevelését vette célba, mint akikkel senki sem törődött s akiktől az emberi társadalomra a legtöbb baj származhatott. De ezen az alapító XII. Kelemen pápa engedelmével változtatott s ettől fogva a piaristák taníthatták a nemesek és gazdagok gyermekeit és pedig nem csupán az elemi, hanem a felsőbb ismeretekre is, konviktusokat létesíthettek és más szerzetesek beleegyezése nélkül házakat alapíthattak.

A piarista-rend még az alapító életében Olasz- és Spanyolországon kívül elterjedt Morvaországban, sőt Lengyelországban is. Lengyelországban első házaik voltak a varsói és a podolini. Az alábbiakban a podolini piarista-rendház történetének első jó félévszázadát (azaz 1642-1702) fogom bemutatni. Fő törekvésem mindig oda irányult, hogy, az iskola-ügy kidolgozása minél alaposabb és terjedelmesebb legyen.

Fő forrásaim voltak a következők: Status Domus Podoliniensis ab anno Domini 1642 ad annum 1702; Catalogus studiorum Podolinii frequentantium; az alapító és egyéb oklevelek és végül a tartományi gyűlések határozatai.