Bevezetés

Istenről, a mindenségről, de akár csak a tulajdon önmaga kivagyiságáról is, az emberek többsége sajnos ma már csak a bulvárlapok, a magazinok, és az egyéb más hasonló képi médiák révén kíván tudomást venni. Még tehát az önmaguk teljességének a megismerését is e többnyire csak rossz értelemben vehető, viszont rájuk fizikailag talán a legerősebb hatást kifejtő "médiumoktól" várják el a magukat elsősorban tárgyiaknak tartó emberek. Ebből pedig az következik, hogy az ezekre a médiákra figyelő ezen emberek igazán soha nem is lesznek képesek megismerni, annál fogva pedig már megérteni sem, még csak a földi teljességű önmagukat sem. Az igazán teljes önmaguk helyes megismerése nélkül viszont ezek az emberek nem lehetnek képesek önmagukban még csak egyetlen képzeletbeli vázszerű helyes képet sem megalkotni a mindenségről, és ugyanígy aztán már a Mindenható Istenről sem.

A minden ismeret, azaz a mindenségről szóló helyes ismeretek megszerzéséhez azonban mindenképpen csak önmagunkon keresztül vezethet az út. Az önmagunkról, a mindenségről és Istenről szóló ismereteket tehát tulajdon magunknak is el kell sajátítanunk, különben mi magunk soha nem rendelkezhetünk teljes ismerettel, azáltal pedig már magunk sem lehetünk teljesek. Még tehát akár csak önmagunkban sem. Nos tehát, hogy mi magunk is beteljesedhessünk, vagyis hogy a tudásunk kerek egészre kiegészülhessen e számunkra három legfontosabb dologról (Isten, mindenség, önmagunk), írtam meg ezt a könyvemet is. Az írások tehát ebben nyújtanak segítséget annak, aki a beléjük foglalt tudást hajlandó befogadni, mert azt, elgondolkodván róla, igaznak el is hiszi. Tudom, hogy számtalan "kókler", vagyis félre inkább, mintsem a teljes és helyes ismeretre vezető ír e témában, viszont az ő hatásukra tudomásom szerint még egyetlen egy ember sem világosodott meg. Ennek megtörténtéről ugyanis a bulvársajtó már régen tájékoztatta volna az egész világot.

Kinél lehet tehát a teljes igazság, a teljes ismeret, illetve teljes és helyes tudás? Előre kijelentem, hogy jómagam egyáltalán nem hiszem, és nem is tartom úgy, hogy birtokában vagyok a teljes igazságnak. Most azonban mégis arra kérem Önöket, hogy vessék össze ezeknek az írásoknak az igazságait az eddig hallott vagy olvasott igazságokkal, és csak azután mondjanak véleményt arról, hogy magam is "kókler" vagyok-e, avagy mégiscsak van valami jogos közöm az "egyetlen igazsághoz", avagy tehát a "teljes igazsághoz" nekem is. Kérem tehát Önöket, hogy hallgassák meg az én "verziómat" is a teljességről illetve az igazságról.

A magam részéről a Jézus által ismertetett egyetlen magból "kelő kovász" elvet vallom a teljes mindenségről, így annak egyik értelemmel élő legkisebb egységéről, az emberről is. Jómagam ezért úgy tudom, hogy nem csak az embert, hanem minden egyes napot és bolygót is körülvesz egy belsejében színfoltokat tartalmazó fényburok, melyet az "ezoterikusaink" után akár tehát "aurának" is nevezhetünk. A tulajdon "burkos" avagy "burokban született" testünk viszont már egy földhöz ragadt, a Földdel együtt, de ugyanakkor rajta is bolyongó égitest, akinek a tisztán szellemi tudata pedig a Nap körül már rendezetten bolygó Föld körül bolyong, mintegy alvó vagy kábult állapotban. Ezt az állapotot ez a bolyongó szellemi tudat a magából Isten legtisztább szellemisége segítségével kialakított fizikai tudatát jelképező teste révén már maga is fizikai vagy földi életként éli meg. Mi emberek lényegében tehát a tárgyi kivetülését képezzük a tulajdon szellemiségünknek. A fizikai testünk eredetileg tehát tisztán szellemi nyomásra, mint hihetetlenül nagy erőhatásra összesűrűsödött, egymással szerves kapcsolatban maradt elemi részek (szervek) halmazává változott lélek, azaz tárgyivá átváltozott szellemi tudat. Az elsőként eltárgyiasult, valamint a már Isten által eltárgyiasított szellemi tudati testek, azaz az ősatyákként és ősanyákként ismert fizikai testek reprodukáló képességéből születtek és születnek tehát meg azok az emberi testek, melyekbe a mi tiszta szellemiségüktől látszatra elkülönült szellemi lelkeink ideiglenes "lakóhelyet" találnak maguknak. A megszülető fizikai testünket ( tehát isteni szellemi "háttérrel") már a szellemi tudatunk építi föl az embrionális állapotától kezdődően az önmaga teljességét adó tudattartalma fokozatos illetve folyamatos kifejezésére.

A szerveink halmazát, azaz a szintén égi vagy kozmoszbéli testünket körülveszi tehát egy tökéletesen átlátszó fényburok, mint ahogyan a többi égitesteket is. Ez a burok kívülről megközelítve először is tehát a szellem láthatatlan burkából, majd a már bizonyos szintig fizikailag is látható szellemi tudati burkából, végül pedig már a bőrünkből, a "bőrtömlőnkből", mint már hozzájuk képest durva minőségű fizikai burokból áll. Az emberi tudomány az utóbbi két színes réteget azonban már nem csak az ember, hanem már az állatok, növények, mára pedig már az ásványok és a többi tárgyak esetében is képes érzékelni, sőt azokat már le is tudja fényképezni. Az embereknél a középső burok színeit többségükben az érzelmek adják, a növények és állatok esetében azonban ezek a színek már csak az érzékleteik hatására kibocsátott hőtartalom fénylő képei, míg az ásványok illetve a tárgyak esetében maga a magukba bezárt, szintén hőtartalomként megnyilvánuló fény mennyisége képezi a fotókon a színeket. (A hőtartalmat lényegében tehát a tárgyban benne rejlő fénykvantumok rezgése adja. A magasabb szintű rezgés tehát akár már tárgyon kívüli kisugárzást is eredményezhet. Ilyen fénykisugárzás az ember színes aurája is.)

Mindezen előbbieket azért tartom fontosnak elmondani már a bevezetésben, mert a teljes megértéshez elengedhetetlenül fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy az itt csak fizikai látszatú ember valójában maga is egy hármas egység. Mindezen előbbiekből is tehát csak az tűnhet ki, hogy az ember lényegében egy összetett élő lény, melyre, mint ahogyan a többi lényre illetve dologra is, valójában csak egyetlen, viszont nagyon sok részre és irányultságra megoszló, magát tehát maga részletező élő erő hat, mely részerők ugyanakkor azonban egymással is folyamatos kölcsönhatásban állnak, nem csak az egészükkel. Az ember, mint a "minden erő" részeként maga is élő egység, elsősorban tehát a létrehozó, és az attól kezdve mindennemű (szellemi, lelki, mentális és fizikai) mozgatást irányító és végző szellemből áll. Másodsorban áll a magát az éltetést, és annak folyamatos fenntartását végző szellemi tudati energiából, mely szellemi minőségű energiát vagy erőt léleknek, lelkierőnek, vagy akár életerőnek is nevezhetünk. Az egység harmadsorban pedig már az itt e síkon mindezeknek megfogható formát is adó, mindezen értékeket vagy minőségeket kifejezőbbé tevő fizikai testből áll, mely test ebben a sajátságos helyzetben tulajdonképpen maga az éltetés tárgya is. Az előbbi szellemi minőségű alapokkal szemben már fizikaivá lett, vagyis besűrűsödött lelki "anyag", mint már a legdurvább minőség, tehát mintegy már úgy szorul rá a szellem és lélek általi léteztetésére illetve éltetésére. Maga a létrehozó Szellem állandó és tevékeny jelenléte nélkül azonban még maga a lelki forma sem lenne képes önmagában létezni. A Lélekből, annak sűrített, "sajtolt" vagy (össze)tömörített részeként keletkező durva testi forma pedig önmagában már élni sem lehetne képes, viszont a Szellem benne rejtetten történő jelenléte nélkül még csak létezni sem. A Létezés jelenléte nélkül tehát nem csak a testi forma, hanem még maga az élet sem létezhetne.

A fizikai testünk, mint tehát megfogható formává lett lélek avagy test-tudat, bármit is teszünk vele, mindig csak addig élhet, ameddig ezt a Szellem, a lényegi Isten, és Őt követően pedig a tisztán szellemi tudatunk azaz a lelkünk lehetővé teszi, mely egyéni lélek tehát maga is csak egy lélekszikra az Isten Lelkéből. Személyes lélek tehát a Lélekből. Így ebben a sorrendben érvényesül tehát Istennek, a legfőbb Szellemnek a ránk szüntelenül gyakorolt hatása, mely hatásmechanizmusra, végül is azonban az Istennel való szoros kapcsolatunkra, mindenek előtt azonban magára Mindenható Istenre szeretném ezekkel az írásaimmal is felhívni a saját öntudatra ébredt hús-vér embertársaim figyelmét, ha ezt megengedik nekem is. A Mindenható Istenre ugyanis nagyon is tanácsos mindenkinek odafigyelni, mert Ő nem csak maga a Teljesség vagy Mindenség, hanem egyben a Mindenek fölött, így tehát a fölöttünk is álló legfelsőbb Hatalom is. Ezt a fölöttes szellemi Hatalmat pedig sokkal jobb lenne mindnyájunknak, vagyis az egész emberi "nyájnak" mihamarabb megismerni, mintsem Vele továbbra is szembeszállni egy szűk emberi réteg szinte már mérhetetlen hatalomvágya illetve egyéni gazdagságának egekig érő növelése miatt. A könyv végül is tehát azért íródott, hogy segítsen nekünk az Isten helyett a fizikai anyagot imádó vezető emberektől, a követőiktől, és az őket egyéni pénzhaszon reményében támogató "segítő kókleroktól" visszanyerni a tulajdon hatalmunkat, mely egyéni hatalmat aztán a teljességében alávetve Isten mindig igazságos és jogosságos hatalmának, végre már rendezve a viszonyunkat Vele, visszakerülhetünk az eredetünk helyére, vagyis magához a Mindenható Istenhez, illetve az Ő egyetlen és örök országába. Szívből kívánom, hogy ehhez minden embertársamnak egyaránt legyen meg a tehát egyedül csak Istentől kapható ereje, és persze a szintén csak Tőle kapható lehetősége is!

a "szerző"