Bevezetés

...

Minden ankét egy csomó önéletrajztöredék. A lélek fejlődésének utját vajmi kevés önéletrajzból ismerjük. Vajjon miben különbözik egy ilyen ankét, amilyen a miénk, azoktól az önéletrajzi fejezetektől, amikben egy Stuart Mill, egy Michelet, egy Benjamin Franklin vagy Herbert Spencer számol be olvasmányairól, melyek lelki fejlődésük fontos állomásai voltak. Lényegében semmiben. Mégis egy fontos pontban: hogy egyidőben történnek a vallomások. De vajjon mi érdekelheti jobban a mai olvasót, mint a mai irók és tudósok szellemi podgyászába való bepillantás? A tömeget a kiváncsiságánál kell megfogni. Mi tehát a következő levelet intéztük kétszáznál több magyar iró, költő, művész, tudós, kiadó és közéleti emberhez:

Most, hogy a háboru véres függönye mögött hihetetlen hóditásokat tesz a magyar könyv, ideje tán arra gondolni, hogy ezt a hirtelen támadt könyvkultuszt el is kellene mélyiteni azok tapasztalataival, akik a könyvvel régóta intim viszonyban vannak. Ezért jutott eszünkbe éppen ma, hogy megkérjük, irja meg, - tetszésére bizva, hogy tiz sorban-e vagy százban, -

melyek azok a könyvek (nemcsak magyarok), amelyek állandó, vagy ujra meg ujra visszatérő olvasmányai

és hogy

átmenetileg mely könyvek gyakoroltak önre mély hatást?

A legutolsó ilyen magyar ankét, a Gyalui Farkas-féle (Legkedvesebb könyveim) tizenöt év előtt volt, azóta egy uj, diadalmas irói nemzedék támadt és helyezkedett el. Ennek a nemzedéknek a könyvhöz való viszonya és erről szóló vallomása nyereségesebb lesz a mai olvasóközönség számára a régi ankétnél, amely ma már az irodalomtörténeté.