Bevezető

A huszadik század második felében és jelenünkben nemzeti képzőművészetünk egyik legrangosabb, jelentős mestere Fóth Ernő. Eddigi életműve önálló jelenség piktúránkban, s ennek a napjainkban is tovább gazdagodó teljesítménynek ismeretében e tények nem is vitathatók. Sikereit, eredményeit kizárólagosan tehetségével, elhivatottságával és művészi ambíciójával érte el. Mintha akaratlanul is követte volna a Panofsky által hangoztatott frappáns gondolatot ("hic et nunc" saját interpretációnkban fogalmazva), miszerint "minden képzőművészeti mű alapja az esztétikai értéket teremteni akarás, az intenció". Az ifjú művész nem is illeszkedett munkásságával az ún. "támogatott" stíluskörbe, de távol állt tőle az "enfant terrible" lassan már szűk évszázada s máig divatos szerepköre is. Bár művészettörténeti eredete - mind egyetemes, mind hazai vonatkozásban kimutatható -, a múlt század hetvenes éveire teljesen beérett egyéni arculata végül is már a korábbi "autogenezis" eredményeként fejlődött jelentőssé. Útja a szívós, kitartó munka, a legjobb értelemben vett autodidaxis és stílus szüntelen továbbalakításának folyamatában vált önmagával szembeni szigorúsága fundamentumán egységessé. "...a homogén képi világ megteremtése... minden stílus alapfeltétele. ... A fragmentalitás talajáról... nem nőhet ki sem szilárd kompozíció, sem egységes stílus." Fóth Ernőtől távol is állott minden csapongó eklektikusság. Igényelte a tágabb, az egyetemes modern képzőművészetre irányuló kitekintést, élt a kísérletezés, a szabadabb művészi fantázia, az alakítás végigpróbálásának lehetőségeivel, de soha nem élt vissza ezekkel. Felelőtlen és divatos stílusjátékokba bocsátkozás helyett felelősségérzettel és szigorú önkontrollal építette életművét. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem rekedt meg képzelete egy elért újszerűség vagy vizuális effektus bárminő fokozati szintjén. A képi alakítás lehetőségének tapasztalatait, az útközben kipróbált szakmai mesterfogásokat a képzelőerejét és valós élményeit célirányosan ötvöző képi mondanivaló szolgálatába állította.

Minden periódusára és esetleg közbeékelődő időszakára jellemzővé vált, hogy a koherens világlátást tekintette legfontosabb céljának. A fogalmi gondolkodás és a belső feszítőerővel fejlesztett festői vizualitás szétválaszthatatlan ötvözésével alakította már korai, érett hangvételét is önállóvá. "...Minden autonómia lényege a belső vezérlés, az önelvű problematika kidolgozása." A fenti, most kölcsönvett megállapításban szereplő "belső vezérléssel" szinte a teljes életút folyamán rendelkezett Fóth Ernő. "Problematikája" különösen az elmúlt század két utolsó évtizedében vált "önelvűvé". Ezekhez hozzávehetjük - mint az ifjú művész tehetségéhez tartozó képességeket - a fiedleri képzőművészet-esztétika két "terminus technicus"-át, az "intenzív látás" és a "kötetlen szemlélet" meglétét. A fenti négy - igen jellemző - képzőművészi (és "nem mindennapi") adottsághoz járult, hogy igen sokat tanult a reneszánsz mesterektől a műgond, a "szépmívesség", a formaalakítás átgondoltsága, a kompozíciós szerkezetek egyensúlyának kialakítása és az emberalakok formálása terén. Szíve és fantáziája egyszerre nyílt rá a régi klasszikus mesterek példamutató munkásságára. Mégsem lett "neoreneszánsz" vagy klasszicizáló festő. Műfaji érdeklődését, a munkássága során alkalmazott képtípusokat tekintve, alkati adottságai által meghatározottan szűkítette témáit. Például teljesen hiányzik eddigi életművéből - még ha "modern" nyelvi átkomponáltsággal is - a csendélet, a portré és a tájkép műfaja. Ennek egyetlen magyarázata lehetséges: mindig távol állt tőle a problémátlan vagy az impulzív szemlélődés és a kontemplatív derű. Elsősorban az Ember és annak determinált sorsa érdekelte - akár cselekvés közben, akár tragikus helyzetben vagy emlékképi szinten megidézve. Ezért is vonzódott az allegorikus, a jelképi fogalmazáshoz. Művészi jellemrajzához tartozik, hogy lassan, érlelően munkálkodó művészegyéniség. A lendület, a gyorsaság nem tartozik bele képzési módszerébe; átgondolt mérlegelés és gondos választékosság itatja át festői-előadói gyakorlatát.

...