CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
A kötet szerzői
Gáspár Tamás: Előszó
Gánti Tibor: Az élet és a halál szintjei
John Kenneth Galbraith: A burjánzás rendszere. Az utolsó fejezet
Vidor Ferenc: Urbs, orbis, universitas
Vámos Tibor: Globális globalitás
Gáspár Tamás: Korszakváltás a világgazdaságban
Gervai Pál - Trautmann László: Technológia - globalizáció - vállalat
Hideg Éva: Paradigmaváltás a tudományos gondolkodásban
Szilágyi György: Érteni a számok nyelvén
Charles P. Kindleberger: A közgazdaságtan manichaean-i arca
Nováky Erzsébet: Láthatjuk-e ma a jövőt, és ha igen, milyet?
Szita János: Az összeurópai együttműködés távlatai-bevezető
Szomjas-Schiffert György: Stradivari és az európai kultúra
Inzelt Annamária: A vállalat eladói helyzete mint struktúraváltozás befolyásoló tényező
Dinnyés János: Az emberi erőforrások fejlesztésének aktuális feladatai
Láng István: A biomassza hasznosításának távlatai
Kovács Géza: Strukturált Európa mint jövőmodell - kétpólusú magyar stratégia
Hazai György: Hogyan látták az oszmánok Európát és önmagukat?
Blahó András: Az Európai Unió keleti kibővítése a konvergencia fényében
Pach Zsigmond Pál: Megjegyzések a merkantilizmusról a Habsburg-monarchiában
Kollár Zoltán: Quo vadis, félperiféria? - Olvasónapló széljegyzetekkel
Zádor Márta: A nemzetközi pénzügyi rendszer funkció zavarairól Argentína "currency boards" pénzügypolitikája és lehetséges "dollarizációja" kapcsán
Andor László: Bezzegországok a félperifériáról nézve
Csáki György: Amerikai gazdaság az ezredfordulón: a konjunktúra vagy az "új gazdaság" vége?
Sugár András: A kaliforniai energiaválságról
Gajdos Márton: Gondolatok az Egyesült Államok mezőgazdasági külkereskedelem politikájáról
Némedi-Varga Szilvia: Gondolatok Írország EU-csatlakozásának sajátosságairól
Előszó
...
Ez a könyv majdnem két év munkájának a terméke. A szerzők kiválasztásában
valójában öntudatlanul is az ünnepelt sietett segítségemre. Miután
Kozma professzor élete a külgazdasági stratégia feltérképezéséhez és
gyakorlásához kapcsolódott, úgy döntöttem, hogy azokat keresem meg, akikről
a legtöbbet ő maga mesélt: akik pályatársai, közvetlen munkatársai,
tanítványai voltak; akik más tudományterületekről szakmai kapcsolatba
kerültek vele, és szoros eszme-csere alakult ki közöttük; azok, akikkel
való közös gondolkodásból született egy mozgalom, mert hasonlóan látják a
világot. A könyvnek már önmagában ez is ad egyfajta közös gondolatiságot.
Néhány szerző, mint látni fogják, nem is került közvetlen munkakapcsolatba
ünnepelt barátunkkal. Ám egyívású látásmódjuk miatt a szerkesztői "önkény"
helyet szorított nekik e kötetben. Sajnos vannak néhányan olyanok is, akik
nem lehetnek közvetlen körünkben a végső szerkesztéskor: Tőkei Ferenc és
Jean Weiller professzorok már nem tudták elküldeni hozzájárulásukat; Pach
Zsigmond Pál professzornak pedig talán az utolsó publikációja az, amelyet
ez alkalomra készített, és ajánlott. Nagy örömömre szolgál viszont, hogy
a stratégiai keynesizmus legnagyobb képviselője, a huszadik századot
személyesen megélő John Kenneth Galbraith örömmel járult hozzá a kötethez,
csakúgy, mint Charles Kindleberger, akivel Kozma professzornak személyes
kapcsolata is volt.
Nem arra kértem a szerzőket, hogy köszöntőt írjanak, vagy jelenlegi
érdeklődési területüktől elrugaszkodva emlékeket keressenek, illetve
közvetlenül gazdaságstratégiai témákat erőszakoljanak meg. Azt kértem, hogy
mindenki a saját szakterületéről "adakozzon" - nem is szükséges, hogy a
legfrissebb kutatási eredmények vagy publikációk kerüljenek egy kötetbe. A
kiválasztás fő szempontja az, hogy melyik írást érzi a Szerző a legközelebb
állónak Kozma Ferenccel való közös munkájához vagy a közös gondolkodási
folyamathoz. A Szerzők személyes indoklásaiban a nem bennfentes Olvasó is
tájékozódhat a választás okairól és körülményeiről.
Ez a kötet a mának és jövőnek szól a máról és a jövőről. Vagy azért, mert
a tanulmány közvetlenül ezt célozza meg, vagy azért, mert a múlt kutatása
más cikkek környezetében "áthallással" olvasható, vagy azért, mert a régi
publikáció élővé vált. Ezek a korábbi írások mind hosszú távon életképesek,
mély gondolatokat hordoznak - a környezet megváltozásával csak a
vegetálás szintjére húzódtak vissza eddig, hogy kedvező táptalajon újra
hozzájáruljanak mondanivalójukkal világunk megértéséhez és átformálásához.
...