Fülszöveg

Tizenegy írást talál az olvasó ebben a kötetben, amely mellesleg a Magyarország felfedezése sorozat 38. darabja. Nem az első többszerzős könyv ez sorozatunk történetében. Berkovits György és Lázár István közreadtak már egy tartalmas antológiát (Folyamatos jelen, 1981). Mindkét gyűjtemény társadalomkritikai szellemű - természetesen -, és a szociografikus irodalom népszerűsítését is szolgálta-szolgálja. A korábbi kötet ismert szerzők, folyóiratokban már megjelent írások válogatása, ez a mostani - szándéka szerint - első közléseket tartalmaz, s egy pályázat eredményeként kerekedett ki.

Szerzőink fiatalok és kevésbé fiatalok, országosan ismertek és ismeretlenek. Pályakezdők is akadnak közöttük. Semmiféle tematikus megkötés nem korlátozta őket, ki-ki arról írt, amit érdeklődése diktált. Ez eredményezte az írások java részének személyes hangját, esetenként a szerző közvetlen megjelenését is a szövegben. A nyílt pályázat s a szabad tárgyválasztás természetesen véletlenszerű és színes összeállítást eredményezett, de a halkabb és hangosabb, esetenként gúnyos és elkeseredett társadalomkritika egymás mellett valamiféle teljesség benyomását kelti. Az írások felfedező jellege nem annyira a választott tárgyakban, sokkal inkább a meghökkentő és elgondolkoztató részletekben található. Az ország közvéleménye előtt nem ismeretlen az aprófalvak nyomorúsága, de egy helység sorsa, a véletlenben megjelenő megfellebbezhetetlen ítélet mégiscsak más. Egy község kisszerű nagyságainak marionettbábokhoz hasonló ágálása keserű mosolyt vált ki az olvasóban, holott a kisváros mint szociológiai tárgy nem ismeretlen a számára. A letartóztatási intézmények belső viszonyairól talán kevesebbet tudunk, s így a Márianosztra című riport-szociográfia informatívabb, mint mondjuk a vízügyi problémákról szóló. De a Kapos körüli keserves vízügyi hercehurca ismeretlen vonatkozásokat tár fel. Nemcsak a vízszennyezés, víztisztítás technikai problémáiról olvashatunk itt, hanem emberi magatartásbeli változatokról is. Felfedezésszámba megy a mai summások létezése, megjelenésük a nagygazdaságokban a nyári csúcsidőkben; a "magánerős" otthonépítők gondjai; a főváros kíméletlen és változatlan kivételezettsége; az iskolai gondok, amelyek kísérteties pontossággal képezik le a környező társadalom torzult viszonyait.

A kötet utolsó, kritikai értelemben legkeményebb dolgozata a folyamatokra kíván figyelmeztetni; hogyan használja fel egy megye összes tartalékait, hogyan, milyen informális utakon szerez újabb és újabb dotációkat, kölcsönöket - soha vissza nem fizetésre. A folyamatokat, a történések mozzanatait mutatja be a Fesztiválzenekar viszontagságos históriája is. És még egy: talán nem véletlen, hogy szerzőink közül ketten is kapcsolódnak Nagy Lajoshoz. Folytatható hagyománynak tűnik.