Előszó

Valahányszor egy-egy új kötetét bocsátom közre ennek a sorozatnak, örömöt és gyönyörűséget érzek, mert magam is sokat utazva exotikus tájakon, igazán beleélem magam az útleírások élményeibe. Kétszeres az örömöm, amikor magyar utazó könyvét adom a magyar olvasó kezébe.

Stein Aurél dr. Belső-Ázsia homoksivatagjairól szóló művét méltán helyezhetjük Hedin világhírű útleírásai mellé. Nagytudományú férfiúnak munkája ez, aki a magyarság jó hírnevének sok-sok becsületet szerzett Indiában és Angolország tudós köreiben. Rendkívül sokoldalú és mélyreható történelmi, nyelvészeti és archeológiai ismeretekkel indult kutató útjaira. Az árja művelődésnek Max Müller után ő egyik legalaposabb ismerője.

Kora ifjúságában került el Magyarországból a ma 44 esztendős tudós kutató; húsz éve él Kelet-Indiában - mindamellett ma is meglepő szépen beszél magyarul. Könyveit azonban túlnyomólag angolul írja már, amely nyelvben a stílus igazi művészévé emelkedett.

Az indiai kormány 1906-ban már másodszor küldötte ki nagyfontosságú tudományos feladatok megoldására Belső-Ázsiába. Most van hazatérőben erről a második nagy utazásáról, amely alkalmat nyújtott neki a nagy Han-hai-medence egész déli peremének megismerésére és megvilágítására. Valamennyi kortársánál jobban ismeri ma tudós hazánkfia a Pámir-tól a tulajdonképpeni Khínáig terjedő óriási sivatagokat. Ezekről a sivatagokról, a Taklamakán-ról és a Góbi-ról, ősi legendák élnek a környező kelet-turkesztáni oázisok földművelő lakossága körében, valamint a khínai határok mentén élő mongol nomádok között. Marco Polo 13. századbeli könyve óta valamennyi európai útleírás a homoktól hirtelen eltemetett városokról, azok kincseiről, szellemeiről, rémítő veszedelmeiről regél.

Forsyth 1874.-i expedíciója az első, amely megemlékezik a homoktól eltemetett városok romjai közül kikerülő leletekről, a görög érmekről és terrakotta szobrocskákról. A romok közül nem egyet Hedin is fölkeresett, nagy veszedelmek között.

Stein Aurél az indiai kormány támogatásával rendszeres ásatásokat végzett a romhelyeken. Tömérdek műtárgyat, érmet, fára és bőrre írt okiratot gyűjtött. Megállapította ezekből, hogy a klasszikus nyugati kultúra a tulajdonképpeni Khínáig terjedt és az indiai kultúra és nyelv beáramlásával együtt a Tárim-medencében megteremtette azt az életet, amely a nagy oázis-telepeken napjainkig fennmaradt.

Veszedelmes kalandok, hihetetlen nélkülözések, idegfeszítő epizódok leírásaival nem találkozik az olvasó Stein Aurél könyvében. Az ő leírásai lerántják a legendaszerű fátyolt a belső-ázsiai sivatagról. Hetekig meg hónapokig ásatott ő a sivatagban temérdek munkással és sohasem vesztett eközben egyetlen embert vagy állatot sem. Visszatérve ismét az emberlakta helyekre, kedves reminiszcenciákkal vesz búcsút a kihalt, egyhangú, de azért nem borzalomkeltő sivatagtól.

Óriási távolságokkal kell megküzdenie, mégis mindenütt baj nélkül, kalandos akadályok és küzdelmek nélkül vezeti sokszor igen tekintélyes karavánját. Annál is inkább meglepnek az expedíció kiváló sikerei, mert bámulatosan csekély anyagi eszközök álltak az utazó rendelkezésére.

A legtöbb útleíróval ellentétben Stein Aurél rokonszenves világításban állítja elénk a khínai tisztviselőket. Művelt, hazájuk történetében és irodalmában jártas, jóakaratú, becsületes és igazságos férfiaknak írja le őket, akik minden tőlük telhetővel mindenkor szívesen támogatták céljaiban. Stein Aurél dr. bámulatos eredményeinek a titka éppen abban rejlik, hogy ő mindig emberségesen és tapintatosan bánt mindenkivel. A műveltebbekkel mindig úgy érintkezett, mint vele szellemileg teljesen egyenrangú emberekkel.

Nemcsak Belső-Ázsia történelméről való fogyatékos történelmi tudásunkat bővítette jelentékenyen Stein utazása, hanem a sivatag természetéről, a futóhomok folyami eredetéről, a folyók eltűnéséről és a régi telepek elpusztulásáról is az eddigieknél alaposabb és természetesebb magyarázatokat szolgáltatott. Mert a fizikai földrajz terén éppúgy küzdünk a rapszodikus, megbízhatatlan vélekedésekkel, miként a történelemben a fantasztikus alapokon nyugvó legendákkal. Stein Aurél igen nagy szolgálatot tett a tudománynak avval is, hogy kiküszöbölni segített az efféle, tévedésen, hamis megfigyelésen alapuló természettudományi meséket a sivatag életére vonatkozólag.

Belső-Ázsia sivatagjairól, oázisairól és ezek lakosságáról Stein Aurél könyve nyújtja eddig a legjobb és legmegbízhatóbb földrajzi képet.

Budapest, 1908. április havában.
Lóczy Lajos