CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Kőmesék
Szépia-rajzok Anyámról
Absztrakt kérdések
Az év huszonnyolcadik vasárnapja
Tömjénszagú Hold
Valahol Magyarországon
Arcod mandalája
Végleges csillagrendszer
Mattlakkal bevont agárdi alkony
Boldog nyarunk dicsérete
Tanulságos félremosásaim
Kagylók
Isten szemében
Szentkép
Agárdi kontrasztok
Dübörgések
A kor sziklái
Aranyszálú füvek
Védőpajzs
Percenként száztízszer
Szívkondulás
Világtalan sólyom
Sárgarigóének
Mozgásképtelen csillag
Térdelő kokárdavirág
Látomások ideje
Hegykatedrális
Átkelés valahova
Belülről nézem
Csak ne sajnáljátok
Diaporáma
Gyomornegyed
Határvonalak
Hatással van rám
Lázadó jóság
Legyél veszélyes
Ami kimaradt
Óbb-korok
Sziklaforgácsok
Ujjaink csengettyűjátéka
Variációk a szerelemről
Agárdi Airotikus
Limonádéban oldott jégkockák
Érintés
Oh, Shelley bús szíve
Freskó
Jutalmam, hogy tehetem
Annyira zuhog
Megyek eléd
Mécses az ünneplő Holnapért
Apokrif oltár
Puritán triptichon
Olvadáspontok
Szavaid esőjét szomjazom
Lélekharcos
A melankólia monológja
Tejútfátyol
Ajándékok
Molekuláris biológia
A béke rózsafüzére
Kövek hattyúszárnyon
Azon a napon
Az emberség nagykövete
A Költőtársakhoz
Előszó
Különös varázsú, látomásos világ.
Pethes Mária e kötetében hitelesen tárja elénk megszenvedett élményeit,
legbensőbb érzéseit, csalódásait, reményeit, vágyait. Ez az érzékeny költő
korunk minden gondját jól ismerve szót emel a mai ember, s a közösség, a
nemzet igazáért, jövőjéért. Verseivel - akárcsak kötetének mottójával -
óv minket a hamis próféták hazugságaitól, hízelkedéseitől, a haszonelvű
társadalom pénzimádatától, hajszoltságától. A szellem-deportálásos években
édesanya nyelve boldog szavainak felhatalmazottjaként ír hazájáról, és ha
felsír a Tó parton / egy Magyarország formájú kő, szívére szorítja, és
költőtársát is így biztatja: őrizd arcodon az anyaföld mosolyát! Bensőséges
kapcsolata van szűkebb hazájával, az otthont adó agárdi tájjal. Megkapó
hangulatú költemények vallanak arról, hogy együtt lélegzik a természettel,
szinte nem tud betelni szépségeivel, amikor fűszálak ledőlt oszlopcsarnokát
bevilágítja / egy színpompás gyík futófénye; és Elalvás előtti imára
fák lábához térdepel az est. És ahogy érti a pletykás mogyoróbokrok
sugdolózását, az elvetett magok dalát, olyan természetességgel beszél
halott anyjához, nagyszüleihez, művészbarátaihoz, jelenként éli és
írja meg múltját: én is ott futok fodros szoknyában / nagyanyám fahéjas
kalácsának / illatzsoltárába kapaszkodom - kimentve az eltemethetetlen
értékeket - számunkra, olvasói számára is. Hirdeti a szerelem megtisztító
erejét is - élőbeszéd szerű, nyelvi leleményekkel teli sorokban.
Engedjük, hogy egész lényünket átjárja ez az izzó szenvedélyű, különös
varázsú, látomásos képekkel teli sokszínű költői világ!
2009. március 6-án, Pécsett
Rónaky Edit