Bevezetés

Az emberi faj egyedei önmaguk és fajuk fenntartása során a természet számos megnyilvánulásával kerültek kapcsolatba. Az élőlények közül némelyeket az ember beépített a maga humán kultúrájába. Ennek a beépítésnek legközvetlenebb oka, ezek közül az első az élelemszerzés, amely közvetlen megmaradásának feltétele, valamint a medicinális-higiéniai illetve a kultikus- vallási szükséglet. Szinte valamennyi élőlény civilizációba kerülése e három ok egyikével magyarázható, civilizációban maradását pedig e hármas együttes váltakozó, némelykor azonos, némelykor egymás alá rendeződő hatásának tulajdonítjuk. Ugyan meglehetősen nehéz a felhasználás indokát megtalálni, de segítette ebben a természetképek korai, archaikus változatainak vizsgálata, az életmód, a kommunikáció és a művelődési szokások tisztázása.

A történészek vallják, hogy már a korai civilizációk az élelem megszerzésének stratégiái, a vadászat, a gyűjtögetés és a mezőgazdaság köré szerveződtek. A vadászat és a gyűjtögetés alternatívájaként a mezőgazdaság kb. i.e. 12.000-10.000-ben, a Holt-tenger környékén jelent meg, annak következményeként, hogy az időjárás változása szárazabbá tette a Jordán folyó völgyét, s a földművelés vált az élelemszerzés új módszerévé. A népesség növekedése is igényelte a hatékonyabb és biztonságosabb önellátást. Az egészségügyi és a kultikus szokások szorosan kötődtek a táplálkozási gyakorlathoz, és idővel az intézmények ezek együttes fenntartására szerveződtek. A csoportvezető uralkodó és a pap szerepének összefonódása is a természet egyazon dolgainak többfunkciójú fölhasználására utalnak.

Az emberiség által használt élőlények száma figyelemre méltóan alacsony. A kőkorszaktól szerte a világon használt élelmiszernövények száma 130, az állatoké ennél kevesebb. E növények legtöbbjének otthona az a tizenkét géncentrum - leírójuk, Nyikolaj Vavilov alapján Vavilov-központok -, amely egyébként a korai civilizációk kialakulási területére esik.

Géczi János