Előszó

Az 1895. év nyarán három fiatal munkatárs barátommal az északi Bakonyban vizsgálódtam. Dr. CHOLNOKY JENŐ, LACZKÓ DEZSŐ és dr. PAPP KÁROLY voltak e társaim.

Három heti kirándulásunk közben eljutottunk az akkor épülő Győr-dombovári vasút cuhavölgyi mérnöki barakkjába is, ahol nagy örömömre egykori kedves műegyetemi tanítványaim: GUBÁNYI KÁROLY és (Kellner) SZENTGÁLI ANTAL építő mérnökök vendégei voltunk. Ebéd után elbeszélgettünk a jövőről és mérnök barátaink elmondották, hogy akkori munkájuk befejezte után más földrészekre óhajtanának menni mérnöki munkára.

A magam tapasztalatára utalva, élénk szavakkal ajánlám nekik Kelet-Ázsiát. Akkor már meg volt állapítva, hogy CHOLNOKY Khínába indul: RICHTHOFEN báró és gróf SZÉCHENYI BÉLA utazásai eredményeit kiegészítendő. A hivatásos természetvizsgálónak, különösen a geologus-geografusnak, mielőtt hazája földjét vizsgálná, világot kell látnia, hogy munkája sikeres és a hétköznapi mesterségnél jobb legyen. Nem kevésbbé áll ez a mérnökre is. Mindenkori törekvésem és buzdításom valósult meg tehát, mikor GUBÁNYI és SZENTGÁLI barátaim egymásután az én útmutatásaim szerint indultak el a távol idegenbe.

Tíz év telt el azóta, hogy a cuhavölgyi, lelkesedéssel teli kis társaság együtt ült és mindegyik tagja szótlanul fogadalmat tett jövendő nagy munkásságára. E fogadalmat mindegyik beváltotta. Dr. CHOLNOKY JENŐ tevékenysége országszerte és hazánk határain túl is ismeretes. LACZKÓ DEZSŐ nagy tevékenységét nemcsak a tőle megteremtett gyönyörű Veszprém vármegyei Múzeum dicséri, hanem ismeri nevét minden a triasz-szal foglalkozó paleontológus, mint a Balaton-bizottság legbuzgóbb geológus-munkatársát. Dr. PAPP KÁROLY a m. kir. földtani intézet jeles tagja. Ő is, miként LACZKÓ DEZSŐ, DÉCHY MÓR-ral a Kaukázusban utazott.

SZENTGÁLI ANTAL és GUBÁNYI KÁROLY Mandzsuországban vállaltak mérnöki munkát. Tehetségük, szorgalmuk és egyéni kiválóságuk mint mérnököket és mint úri embereket egyaránt megkedveltették őket. A magyar mérnöki karnak, a magyar jó hírnevének becsületet, elismerést szereztek. GUBÁNYI KÁROLY öt évig építette a kelet-mandzsuországi orosz vasút egyik szakaszát. Ez idő alatti tapasztalatait írta le ebben a könyvben. Az olvasó nem fog e leírásban idegrázó utazási élményekkel, nagy távolságok ecsetelésével, életveszélyes kalandokkal találkozni. Az építő mérnök aránylag kis területen tartózkodik, de ezt a területet aztán jól ismeri. Lassan-lassan az egész föld kerekségén a részletek tüzetes megismertetése lesz az utazások célja, ezt a kort a vasút készíti elő.

Mandzsuország térségein megváltozott az ősi állapot; a vasút seregesen szállítja az elnéptelenedett vidékekre az idegent: az oroszt, a khínait és most a japánit. A modern népvándorlás békés eszközökkel hódítja meg azokat a tájakat, melyek hajdan a középkori nagy népmozgalmak bölcsői voltak.

Ezt az átalakulást ismerteti GUBÁNYI KÁROLY. Munkája közben sokféle nemzettel és fajjal volt dolga. Koreai, mandzsu, khínai és orosz munkásokkal és urakkal sűrűn és huzamosan érintkezett. Átélte a boxerlázadás borzalmas eseményeit és a japáni háború kezdetén befejezett munkája színhelyéről jött haza. Mennyi történelmi esemény epizódjait élte át GUBÁNYI, azt e könyv olvasása közben mérlegelhetni csak. Kor- és jellemrajz ez, melyben éles mérnöki pontosságúak a körvonalak és meleg színekkel ecsetelvék a részletek. Tanulságos a mérnökre, irányító az utazóra GUBÁNYI KÁROLY öt éves építő vállalata; mert kiviláglik abból, hogy erős lélekkel átgondolt nyugalommal, emberszeretettel mindenféle társadalomban és akármilyen rosszhírű alsóbbrendű embercsoportban is boldogulhat a jellemében erős vezér; magának tiszteletet és bizalmat szerez és alárendeltjeit megnemesítheti.

Budapest, 1906. július hóban.
Lóczy Lajos.