Hazai tudományos irodalmunkban ritka kérdés keltett oly sok vitát, mint a székely nemzet hún-scytha eredetűsége. Nagy tekintélyű tudósok: történetírók, nyelvészek, jogászok, ethnographusok, foglalkoznak több mint egy század óta mind fokozottabb érdeklődéssel e kérdésnek oknyomozó felderítésével. Az eszmecsere - különösen az újabb időkben - oly élénkké vált fölötte, hogy ma már - ugyszólva - az őstörténeti vizsgálódás egyik tudományos irodalmi napi kérdésének tekinthető.

Nemzetünk őstörténetei búvárlatára nézve hazánk ezeréves államlétének közelgő nagyjelentőségű évfordulója adta kétségtelenül az újabb időkben tapasztalt nagy lendületet; és a dolog természetéből foly, hogy a búvárlat, a székely nemzet eredetének, ugy érdekessége és tanulságos volta, valamint szoros kapcsolatossága miatt vonzóan fontos kérdését is a vizsgálódás körébe vonta.

A ki azonban e vita-kérdést elejétől fogva a fejlődés különböző fokozatain át éber figyelemmel kiséri, tapasztalnia kell, hogy ennek eltérő nézetekre okot bőven szolgáltató természetéből folyó egyéb nehézségei mellett: gyakran találkozand oly állításokkal is, melyek mindjárt első tekintetre, nem a történeti igazság felderítése érdekében, sőt egyenesen annak ellenére: bizonyos leplezett, faj- és nemzetiségi érdekben elfogult, félrevezetési szándékból megkoczkáztatott állításoknak tűnnek fel; vagy legjobb esetben, való történeti tényekből tévesen levont következtetéseknek bizonyulnak bé a szigorú kritika világánál.

Kétségbe vonhatlan tapasztalati igazság az is, - és ezzel e kérdésben első helyen számolni kell - hogy minden nemzet őstörténeteit sűrű homály borítja, s valamely nép őseredetének megállapítása mindég azon nehézségbe ütközik, hogy az irott történelem világa mindenütt csak későn, a nép mivelődésének bizonyos előhaladottabb fejlődési fokán kezd felgyúlni s első kezdetleges állapotában - alig pislogó halvány mécsvilágként - csak igen szűk körre terjedő tájékozást nyujt.

De mert a népek eredete, fejlődése s világtörténeti jelentőségű szereplésének emlékezete nemcsak az egykorú feljegyzések, krónikák, oklevelek elsőrangú irott kútforrásaiban szállnak át az utókorra, sőt épen a népek első történeteiről ily források rendesen nem is maradnak fenn -: a történetbúvárnak föl kell kutatnia a régi nemzeti mondák, a jellemző ősi szokások, s a nép életéből kifejlett és annak bélyegét magán viselő ősintézményekre vonatkozó hagyományokat is, s azok fényénél mindmegannyi útba igazító szövétneket gyujtani a mult idők eseményeit környező homály felderítésére.

E feladat természetéből önkényt foly, hogy a meddig az irott történelem világa a multba fölér, sőt a meddig az ősi nemzeti szokások, az idők során az eldődöktől átöröklött intézmények és a nemzeti köztudalomban élő s a szájhagyományokban megszólamló mult, számba vehető adalékokat szolgáltatnak a történet-búvárnak: addig - a positivismus szem előtt tartásával s lelkiismeretes kritika mellett - kutatásait kiterjesztheti. Renan mondja: "a hol az irott történelem világa megszűnik, ott kezdődnek a szájhagyományok; hol ezek végződnek, ott beszélni kezdenek az épületek romjai, a kézművek hátramaradt példányai, s a hol ezek is elhallgatnak, ott megszólal a föld, mig végre a csillagok viszik feljebb a történelem fonalát."

Athén s Róma keletkezése és népe legrégibb történeteiről csak hitregék, ősemlékek rómmaradványai s a szájhagyományok szólanak; de míg a mythosz alakjait környező félhomályban a történelem világának végsugarai el nem enyésznek: Klio felkent papja a gondosan összegyűjtött regék, romok és emlék-maradványokból mozaikot rak össze, mely ama népek jellem-képét a történelem szinterén megjelenésöktől fogva főbb vonásaiban visszatükrözi.

Igy van ez a magyar s a székely nemzet őseredetének történeteivel is. E nemzetek hajdankori történetei, mielőtt a hazai krónikások azok töredékeit feljegyzék, előbb a szájhagyományban, a hegedősök kobzán s vitézi dalaiban, a kiválóbb hősök nevéhez vagy emlékezetes nevezetességű helyekhez szövődött regékben, mondákban szállottak ivadékról-ivadékra a nemzeti köztudatban; és a mai kor történetírójának, felkutatva az elődeinkkel érintkezésbe jött más nemzetek irodalmában fellelhető feljegyzéseket is, - a könnyen tévedhetés esélyeinek gondos elkerülésével - ily töredékekből kell a multnak valószínű képét legalább általános körvonalaiban egybeállítania.

E nézetek szem előtt tartásával kisértem meg én is - annyi kitűnő történészünk után, a székely nemzet eredete kérdésében nézetet koczkáztatni, s az e kérdésben keletkezett ellentétes véleményeket, a rendelkezésre álló kutforrások alapján tűzetes tanulmány tárgyává tenni; bárha a kezdetlegesség gyarlóságaitól nem egészen ment legrégibb történeti kútfőink hitele ellen túlszigorú kritika által támasztott kételyek, és a tévedésekre épített hypothesisek s új meg új eredeztetési nézetek miatt a kérdésnek történeti méltatása ma már szerfelett meg van nehezítve.