A Zichy-család zsélyi levéltárának, - mely eddig is oly gazdag tárháza volt irodalmunk multjának, - egy erősen rongált verskézirat töredékéhez jutottam boldogult Jakubovich Emil levéltári igazgató szívességéből. A kézirat 28, ívrét nagyságú lapból áll, melyen alapos nyomot hagytak az idők.

A históriás ének egy összefüggő eseménysorozatot tárgyal: Bocskay István erdélyi fejedelem dicsőséges életét az álmosdi ütközettől (1604) tragikus haláláig. A Tinódi-féle krónikás hűségével mondja el a történelem közismert eseményeit s azokhoz alig fűz valamit, legfeljebb egy-két eseményen módosít. A kézirat annyira megrongálódott, hogy közlése is csak töredékesnek mondható. Égés és rothadás nyomai fedezhetők fel rajta. Sorsáról semmi közelebbit nem tudunk, sem azt, hogy miképen került Erdélyből, - ahol a megírás helyét kell kétségtelenül keresnünk, - a felvidéki Zsélyre, sem pedig azt a még érdekesebb kérdést nem tudjuk megnyugtatóan megoldani, ki írhatta, ki volt a szerzője? Ha Bocskay közvetlen környezetében keressük a szerzőt, akkor Czobor Mihályra, a Chariklia első magyar feldolgozójának személyére, esik tekintetünk, mint aki az egyetlen költő volt a fejedelem udvarában. Erre enged következtetni az is, hogy a históriás énekben Czobor többször is szerepel, viszont a versfők titka megfejthetetlen marad. Az ének, feltevésünk szerint, három részből állhatott; ezekből csak az utolsó, a harmadik maradt a legteljesebben ránk. A históriás ének szereplői mind közismert nagy férfiai voltak a XVI. századnak, közöttük a legnagyobb, a főhős: Bocskay. Az ő egyénisége van legjellegzetesebb vonásokkal kidomborítva, különösen ügyes hadi taktikájára világít rá az ismeretlen szerző élesen. Jelentősége, hogy ez az utolsó históriás ének, amelyben országos érdekű esemény van feldolgozva. Stílusa köznyelvi, s érdekes, hogy az e-ző és ő-ző nyelvjárás keverékének tekinthető, ami egyúttal Czobor Mihály szerzőségét is erősen támogatja, aki tudvalevőleg nem volt erdélyi származású.

A históriás ének csonkán is jelentős irodalomtörténeti alkotás: Bocskay István életének és korának egyetlen korabeli költői emléke. Jelentős azonkívül művelődéstörténeti szempontból is, öltözeteinek és a Bocskay koronájának színes, pazar leírásával, úgyszintén a korabeli szokások és erkölcsök szemléletes megjelenítésével. Verselése eléggé döcögő, de bizonyos leírásbeli alakító készséget nem lehet szerzőjétől megtagadni. Milyen érdekesen írja le Bocskaynak a töröktől való megkoronázását, a résztvevők alapos és hű bemutatását adva, vagy az ének legértékesebb részében milyen eleven szemléletességgel tárja fel a fejedelem utolsó napjait, szörnyű halálát és temetésének regénybe illő színességét.

Itt közöljük az eredeti szöveghez betühíven a Bocskayról szóló éneket, 25. lapjának facsimiléjével, ahol éppen a datálása található. Az egész Bocskay-ének Erdély történetéből veszi tárgyát, annak legérdekesebb szeletét dolgozza fel. Erdélyi színekben gazdag nyelvi, irodalmi kincse a magyar XVI-XVII. századfordulónak.