Előszó

A kapitalista áltudomány sorában kiemelkedő helyet foglalt el az informatika és minden olyan úri huncutság, amit a hatalom nem volt képes ellenőrizni. Ide tartozott a számítástechnika, a kibernetika éppen úgy, mint az a műfaj, amivel most fogunk foglalkozni: az adatátvitel és az azzal kapcsolatos lehetőségek.

Mintegy 15 évvel ezelőtt még fegyveres őr őrizte azt a terminálszobát az MTA SZTAKI-ban, ahonnan az első külföldi kapcsolatokat lehetett létesíteni. E sorok írásakor elvben még érvényben van, gyakorlatilag már senki sem emlékszik arra a rendeletre, amely meglehetősen bonyolultan szabályozta, ki miként és hogyan léphet kapcsolatba külföldi számítógépes rendszerekkel. E sorok írója ezirányú tevékenységét még az őskorban kezdte. Akkor, mikor tilos volt, de mint tudjuk, mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb.

A kommunikáció, a postai szolgáltatások sehol a világon nem képezik szabad piaci viszonyok tárgyát. Mindig a hatalmi és informatikai hatalmi érdekek eszközéül szolgálnak. De van olyan ország, ahol e keretek tágak, szinte észre sem vesszük (például USA), van olyan ország, ahol csak az igen szigorú rendeletek külsőségeinek betartására ügyelnek, de a háttérben senki sem tartja be őket (NSZK és Magyarország). Ez utóbbi országok érdekes módon azok, amelyek a műszaki fejlődés motorjává válnak, ugyanis a legkorszerűbb kommunikációs lehetőségeket itt lehet legegyszerűbben kipróbálni. Ugyanakkor a magyar katasztrofális telefonhelyzet megtanított jó néhányunkat arra, hogy a leglehetetlenebb körülmények között is eljussunk a célállomásra. Itt csak a telefonszámla képezi az egyetlen korlátot, de az ügyes magyarok ezt is sokszor áthidalják.

Magam egész ezirányú ténykedésemet még egyetemista koromban kezdtem el egy M08X CP-M operációs rendszerű magyar Z80-as keletnémet processzorra épülő gépen és egy lopott PIPTERM emulációs programon, egy 300 baudos Terta cirill feliratos modemmel. Utána szerencsére az élet alaposan megváltozott, s most már majdnem a másik végletet űzöm: Maximum 2.01 WB, AT386, Packard Bell 9600-as modem. De a korábbi időt nem sajnálom, mert jó iskola volt.

A telefonvonalon történő telekommunikációs tevékenységet azért nem szeretjük, mert nem lehet olyan kényelmesen ellenőrizni, mint a telefonbeszélgetést. Ide technika kell, de a fifikás amatőr vagy a véresen profi alkalmazó könnyűszerrel kifog minden ilyen kísérleten. Sajnos úgy tűnik, eredményes hajtóvadászat indult meg egy másik hasonló kommunikációs technika, az AX25 rádióamatőr-rendszer felszámolása ellen. Itt a profitszerzés elleni fellépés ürügyén ki szeretnének irtani minden olyan kommunikációt, ami a BBS-világ savát-borsát adja: a szakmai információt, a személyes levelezést, a pletykát és a kereskedelmileg is hasznosítható információk szabad áramlását. E célt szolgálja a rádióamatőr vizsga tervezett megnehezítése, a tervezett összeköttetés és versenykényszer és több szigorítás.

Hazánkban a telefonhiány az oka, hogy nem terjednek a BBS rendszerek olyannyira, mint az USA-ban. Az NSZK-ban van telefon, de ott egy katasztrofálisan rossz postai szabályozás kényszerít sok rendszert illegalitásba, míg mások esetében az ottani hatóságokkal való állandó harc a jellemző. Nem véletlen, hogy éppen ott alakultak ki igen jelentős profi szaktudással rendelkező fiatalokból álló csoportok, akik céljuknak a hatalom, illetve az ottani postaigazgatás bosszantását, a szolgáltatások ingyenes igénybevételét tekintették. Ezek a hackerek technikai szamizdatjaikban ipari és technológiai titkot nem tisztelve mindent közzétesznek, amit egy rendszerről kiderítenek. Ezzel részben segítik a műszaki fejlesztést, részben pedig elterjesztenek egy-egy csak tudatosan szűk körben tartott kommunikációs technikát.

Nekik köszönhető, hogy a modemek sebessége már valahol 14 400 körül kóvályog, ami működik is a telefonvonalak nagy részén, annak ellenére, hogy kiérdemesült távközlési szakemberek szerint maximum 1200 baud a telefonvonalon átvihető információ sebessége, ők is nagyon jól tudják, hogy a tx CCITT Group 3 sebessége 9600 baud.

Amikor az adatkommunikációs gyakorlatot figyeljük, önkéntelenül a három kismajom jut eszünkbe. Én nem látok, te nem hallasz, ő nem beszél. De mindenki csinálja egy adott gyakorlatot követve. A Német Szövetségi Köztársaságban ennek egy sajátos válfaja alakult ki, melyet Orwell után szabadon kettős beszédnek lehetne nevezni. Ott a távközlési hatóságok a német Alkotmányvédő Hivatallal közösen kikényszerítettek egy olyan rendelkezést, ami már a nem engedélyezett beavatkozások (telefonkészülék- és modemátalakítások, vonalakra történő rácsatlakozások) ismertetését, propagálását, illetve az ehhez szükséges berendezések forgalmazását is bünteti. Ezt igen egyszerűen játsszák ki, hallgatólagosan mind a profi könyvkiadók, mind pedig a nem profi szakemberek. Ha úgy kezdi egy eljárás ismertetését, "a Német Posta szigorúan tiltja, hogy...", majd rajzokkal részletesen ismerteti, mit kell tenni, akkor senki sem büntethető, miként a szükséges berendezések is megkaphatóak csak "exportra jelzéssel" bármelyik tisztességes forgalmazónál. Ausztriában a helyzet hasonló, csak a német pedantériát itt már némi balkáni slamposság is enyhíti... S mi magyarok, akik e szakmát gyakoroljuk, még kevesen vagyunk, de szintén megedződtünk a magyar telefonvonalak és előírások dzsungelében...

Az már eredmény, hogy viszonylag egyszerűen lehet engedélyt kapni modem csatlakoztatáshoz a telefonvonalra. Az is eredmény, hogy ezt meg lehet tenni egy sima bejelentéssel. Az is eredmény, hogy a telefonos BBS-ek esetén nincsen semmilyen jogi tiltás. S az is eredmény, hogy az országban van néhány BBS, amelyik kifejezetten erre a célra kapott vonalon üzemel. Eredmény, hogy akinek van elég pénze, az befizethet a MATÁV Please Kft.-nek X.25 vonalra, és azt megkapva csak a pénze szab határt használatának. De az már nem eredmény, hogy Magyarországon a Videotex rendszer egy régi megcsontosodott vezetési koncepció következtében rövidesen beadja a kulcsot. Sokan az országban szeretnék ezt a folyamatot siettetni, hogy a romokon egy legalább olyannyira használható szolgáltatás induljon meg, mint a francia Minitel vagy a német-osztrák egyesített BTX rendszer.

Könyvünk az első BBS tárgyú magyar nyelvű szakmunka. Éppen ezért lehet, hogy kissé olyan lesz, mint az egykori Futrinka utcai Morzsa kutya ünnepi tortája. Belerakott minden kosztból egy keveset, amit szeretett, s a végeredmény egy ehetetlen kutyulék lett. Reméljük, olvasóink nem járnak ekképpen. S most induljunk el a BBS világába. Eltérően e mesebeli tortától, kérjük, nyugodtan lapozzon át azokon a részeken, amikor úgy érzi nem érti, vagy nem önre vonatkozik, kedves Olvasó. Csak tudja, hogy ott van, és ha szükséges, vissza tudjon lapozni a megfelelő részekre.