Bevezető szavak
(részlet)

Van népi műveltségünk és mindig is lesz, amíg a nemzetnek egy tekintélyes része földmiveléssel foglalkozik.

Igaz, hogy ez az ősi gyökerű, évezredes vonásokat mutató műveltség ma már bomladozóban van, mert a hagyomány, mely minden népi műveltségnek éltető talaja, meggyengült. Valószínű, hogy kialakulóban van az új hagyomány, amelyen az új népi műveltség fog apránként felépülni. De bizonyos, hogy az új műveltség már mind kevésbé viseli magán a magyar szellem sajátos jellemvonásait, amelyek e műveltség legnagyobb értékét adták. A magyar paraszti hagyomány tisztaságát két oldalon fenyegeti az elszíntelenedés veszedelme. Az egyik az elmagyartalanodott, idegen hatásoktól telített úri, városi magyarság, a másik a nemzetközi hatások nagy tömege, mely parasztságunkat gondolkodásmódjától viseletéig igyekszik átalakítani. Ez a gazdasági termelés megváltozásával, elgépelésével is összefügg. Mi tehát, noha tudjuk, hogy új népi műveltség van kialakulóban, mert népi műveltség nyelvterületünkön belátható időn belül mindig lesz, mégis komolyan féltjük ennek az új műveltségnek az ősi, ösztönös erejét, mely eddig magyarrá formált mindent, ami e műveltség mélyébe került. Az idegen hatások beáramlása oly nagymérvű, hogy komolyan kell aggódnunk hagyományos népi műveltségünk jövendő egészséges fejlődéséért. Hogy miként lehetne a régi műveltség sajátos vonásait a most kialakuló új műveltségbe átmenteni, ennek alapjává tenni az új nemzetnevelés által, ez a kérdés nem ide tartozik.

Ámbár a régi népi műveltség valóban bomlik és sok faluközösségben egészen elsorvadt, mégis nagy örömmel kell megállapítanunk, hogy néphagyományaink sokkal erősebben és teljesebben élnek, mintsem gondolni mertük volna. Évtizedek óta halljuk, hogy parasztságunk régi hagyományai pusztulnak és ezért sietni kell összegyűjtésükkel. Ezt éppen ötven éve mondják, a Magyar Néprajzi Társaság megalakulása óta és mi szomorúan képzeltük el, hogy erdélyi népünk területei a néphagyománygyűjtés során a letarolt, kiszikkadt föld képét fogják mutatni. El kell ismernünk, hogy csalódtunk, mert igaz ugyan, hogy sok minden meghalt, még több dolog megmásult, átalakult, vagy értelmét veszítvén töredékessé vált (az alábbi gyűjtések egyes részeit már csak az öregek visszaemlékezése nyomán tudták a gyűjtők leírni), de még mindig - a helytelen népnevelés, a magyar faluvezetőknek sokszor hivatalosan végzett irtása ellenére is sok olyan értékes néphagyomány került felszínre, amely néprajzi irodalmunk gazdagodását jelenti.

Ami magát a közlendő néprajzi anyagot illeti, azt mondhatjuk, hogy az egyes falvak leírt anyaga nem egységes értékű és terjedelmű. Vannak köztük egészen jó lejegyzésű és értékes tartalmú gyűjtések és vannak hiányosak, kisértékűek is. Mégis, azt hisszük, hogy könyvecskénk a magyar néprajzi gyűjtés történetében új hajtást jelent, mert tervszerű, egy időben végzett, ugyanazon tárgy kört felölelő és nagyobb területen végrehajtott gyűjtés eredménye. Ez a komoly néprajzi gyűjtés egyetlen lehetséges módja.

[...]