Tétel adatlapja
CÍMLAP
Stein Aurél
Nagy Sándor nyomában Indiába

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Az angol kiadás előszava

1. Régi célom, túl a határon
2. Elindulok Szvát felé
3. Buddhista romoknál
4. Egy régi barátom fogad
5. Bír-kót és a többi romok körülötte
6. Nagy Sándor benyomul Szvátba
7. Uttaraszéna király sztúpája
8. Ude-grám és ősi erődje
9. A Bádsáh fővárosában
10. Buddhista romok Szaidu és Manglavar környékén
11. Útban Szvát Kohisztánba
12. Eljutok Tórválba
13. Útban a Szvát forrásaihoz
14. A Szvát és az Indus vízválasztóján keresztül
15. A Silkai-hágón keresztül és onnan le Kánába
16. A Pír-tető megmászása
17. Aornos felkutatása
18. A Pír-hegy felvétele
19. Nagy Sándor megostromolja Aornos sziklavárát
20. Aornos helyének megállapítása - a helyszínén
21. Régi emlékek a Pír-tetőn
22. Búcsú Aornostól és történetétől
23. Csakészáron és Púranon keresztül
24. Bunérba és az Ilam-hegyhez
25. Hazatérés



Előszó

A könyvünkben elbeszélt kutató út színtere túl van az Indiai Északnyugati Határszélen és mindezideig el volt zárva az európaiak elől. E kötet első fejezetében röviden érintettem a "törzsi politika" újabb alakulását, azt, amely a Miángul Bádsáh uralomra lépésével indult meg. Az erélyes és rátermett uralkodó - Szvát Válí-ja - békét teremtett ennek a szerencsés éghajlatú, áldott földnek évszázadokon át torzsalkodó népei között.

Mély hálával gondolok a felvilágosodott szellemű uralkodó vendégszerető barátságára. Nem lankadó figyelme és segítsége tette lehetővé, hogy biztonságban járhattam-kelhettem országában és tudományos eredményekkel térhetem meg utamból. De épp ily hálát érzek többi szíves barátaim iránt, a határon erről, akiknek készséges támogatása nyitott rá módot, hogy kikutathassam azt az elbűvölő földet az indiai kormány megbízásából.

Jó sorsomnak és az indiai hatóságok rokonszenves megértésének köszönhetem, hogy negyvenegy éves indiai szolgálatom alatt alkalmam nyilt Legbelső Ázsia legnagyobb részének kikutatására és India északnyugati határszéle mentén végesvégig bejárhattam azt a földet, amelynek történelmi múltja kora ifjúságom óta oly hatalmas erővel vonzott és csalogatott. Ezek a régészeti és földrajzi kutatásnak szentelt utazások végigvezettek Kína nyugati tájaitól Közép-Ázsia túlsó széléig s a hófedte Pámíroktól le az Arab-tenger sivár partvidékének "ikhtiofagosz" népeihez. De sehol nem érintettek útjaim a történelmi emlékektől oly annyira átitatott földet, mint azon az Industól nyugatra elterülő, viszonylag kis területen, amelyre az India meghódítására törő Nagy Sándor diadalmas hadjárata a történelem egy rövid szakában szinte meteorszerű fényt vetett.

Utam főcélja az volt, hogy kövessem a nagy macedón fejedelem hadseregének nyomát ezen a vidéken oly messzire, amennyire csak Afghánisztán területén túl hozzáférhető. Hadjáratának klasszikus feljegyzései egymagukban is különös emberi érdekességűvé teszik ezeket a tájakat. De e vidékek története oly változatos és eseményekben annyira gazdag más korokban is, hogy helyénvalónak látszik ennek rövid áttekintése ezekben a bevezető sorokban, ha másért nem, már csak azért is, hogy megfelelő hátteret rajzoljunk leírásunk köré, amelyből kibontakozik az ország mai képe, élete s a múltból ránk maradt néma emlékei.

Az ókori világot is, akárcsak a mait, fel szoktuk osztani Keletre és Nyugatra. De India sok tekintetben különálló, elkülönülő, a maga ősi művelődésével, mint ahogy földrajzilag is elválasztja az óceán és a nagy hegyláncok bástyája. Az Északnyugati Határszélnek ezen a részén ereszkednek alá a kereskedelemnek és a népek vándorlásának fő útvonalai az afghán felföldről s főként ez az a tájék, ahol India a modern időket megelőző korokban érintkezésbe jutott Kelettel is, Nyugattal is.

Nagy Sándor hadseregének beözönlése előtt sok-sok idővel történt, hogy a Nyugat közvetlenül megütközött Indiával. Pesávar és Szvát nagy völgyein át szállottak alá a hódítók abban a régmúlt időben, az igazi Keletnek arról a tájáról, amelyet Irán néven ismerünk. Már a Rigveda egyik himnusza megénekli egy árja főnök győzelmes benyomulását a Szuvásztu vagyis Szvát folyó partjára a történelem előtti korokban. Gandhára - a mai Pesávar vidékével és a környező területekkel - egyike volt azoknak a tartományoknak, amelyeket Dárius elhódított és bekebelezett az Achemenida "királyok királyainak" perzsa birodalmába.

Nagy Sándor diadalmas benyomulásának nyoma sincsen az indiai irodalomban és hagyományban. Nagy Sándor görögöket telepített le Baktriában, Baktria görög fejedelmei uralkodtak később az Indus mindkét partján két évszázadon keresztül és ez a terület nyitott kaput a klasszikus Nyugatról eredő behatásoknak. Megragadó fejezete ez a történelemnek, jóllehet nem maradt ránk más emléke, csak ezeknek az uralkodóknak pompás görög stílusú érmei és azok a görög-buddhista szobrok, amelyeket a Szvát és Pesávar-völgy buddhista szentélyeinek romjai vetettek felszínre.

Amikor az apró hellén törzsfőnökségek a Hindukus mindkét oldalán a Kusán-dinasztia hatalmas indo-szittya birodalmában egyesültek s ezek az uralkodók kiterjesztették hatalmukat az Induson túlra, Indiának erről az északnyugati határszéléről indult meg az az izzó térítő munka, amely Buddha tanait s vele a görög-buddhista művészetet és az indiai irodalmi kultúrát bevitte Közép-Ázsiába és onnan tovább Kínába. A buddhizmusnak ezzel az elterjesztésével végig Ázsián járult hozzá leghatalmasabban India az emberi művelődés föllendítéséhez. Ezek a szép határszéli völgyek, a bennük elszórt buddhista szent helyekkel, ilyen módon különösen szent hírnévre tettek szert. A kolostorok híre elterjedt a Sárga-tengerig; ez vonzotta ide azokat a kínai zarándokokat, akiknek a feljegyzései vezérelnek most bennünket Szvát szentélyeinek romjai között. Ők Udijána - "a Kert" - néven emlegetik Szvát áldott éghajlatú, termékeny földjét.

Ezek a feljegyzések derítik az egyedüli fénysugarat abba a vaksötétségbe, amelybe belesüllyedt ez a vidék az indoszittya birodalom összeomlását követő évszázadokban, amikor a fehér hunok és a törökök kerültek uralomra. A buddhizmust kiszorította a hosszan tartó hindu vallási kultusz, ezt pedig a Ghazna-dinasztiabeli nagy Mahmúd idejében, Krisztus után 1000. körül, az iszlám diadalmas felülkerekedése döntötte meg. Abból a korábbi hellén hatásoktól megtermékenyített művelődésből és művészetből, amelyet India mohamedán hódítói hoztak magukkal Iránból, nem sok áldás fakadt a határszéli területekre. Hamarosan valóságos országútja lett ez a vidék a hegyekben élő harcias pathán törzseknek, amelyek mindig készek voltak rá, hogy "India kapuját" megostromolják; Észak-India új idegen uralkodói közül csak a legerősebbek bírtak ellenállni nekik. Az egykor virágzó terület, amelyen egykor megtelepedtek, mindinkább barbárságba süllyedt. Az indiai moghul-birodalom nagy megalapítója, Bábar császár, egyébről sem beszél Pesávarról és Szvátról szóló feljegyzéseiben, csak a törzsekkel vívott örökös véres harcokról.

A szíkh-uralom fölvirradása, Mahárádzsa Randzsit Szingh alatt, a tizenkilencedik század első felében, rövid életű ellenhatás volt csak az indiai oldalról. Az Induson túl mindig is roppant bizonytalan volt ez a hatalom. A szíkhek soha nem is tudták kiterjeszteni uralmukat a Szvát völgyébe. Az ottani törzsek mindvégig zavartalan függetlenségben éltek ott Szvát hírneves Akhundjának, a mostani uralkodó nagyapjának szellemi vezérlete alatt.

A brit "rádzs"-nak volt fenntartva, a Pandzsáb bekebelezése után, hogy békét és egyre növekvő jólétet teremtsen ezeken a határszéli területeken, amelyeket évszázadokon át szakadatlanul pusztítottak a belső villongások és a betörések. A brit fegyvereknek jutott az a szerep, azóta is, hogy őrt álljon és oltalmazza a békés nyugalmat.

A határon őrt álló csapatok tisztjei között sok jó barátom van. Soha nem felejtem el ezeknek a kemény szolgálatban álló katonáknak barátságát és készséges segítségét. Életem legkedvesebb emlékei fűződnek hozzájuk. E mindig segítségre kész jóbarátok között Sir Harold Deane ezredes volt az első, akivel jó sorsom összehozott, a Határvidék nagy őre, később az Északnyugati Határ-tartomány első főmegbizottja. Az ő emlékének ajánlom ezt a művemet.

Mohand Marg-tábor, Kasmír.
1928. szeptember 24.
Stein Aurél.