Ez a történet megtörtént esetet dolgoz fel, édesapám emlékére írtam, édesanyámtól elvált s így második felesége életét dolgoztam fel. A kislány, aki szüleivel Bécsből kerül Magyarországra egy cirkusz tagjaként, míg az apa bicskával faragja az élő lovat, mert nem bírja vinni a hatalmas háló szekeret.

Majd a kislányt eladják tizenegy évesen feleségnek, onnan megszökik, és egy árvaházban éldegél addig, amíg ki nem viszi egy házaspár, aki megmentette, amikor megszökött a leendő férjtől.

Kitűnő tanuló, gyermekorvosnő lesz, megismerkedik egy ghánai férfival, aki elcsalja szabadságra s eladja emberkereskedőknek a csodálatos szépségű Editet, aki szépségkirálynő címet nyer Olaszországban.

Hazaér egy svájci férfival, aki megmenti Szomáliában, egymásba szeretnek, de a férfi, Kent meghal egy balesetben s így szinte megőrül, pár évre nevelt apja és anyja is meghal, egyedül marad, de közben kiderül, nagyanyja grófnő és nagyapja is, hatalmas vagyont örököl, mert az édesanyja, aki állítólag eladta meghal, de az élete további tragédiákból áll.

Egy kislány meghal a kezei közt, s egy mondat kíséri örökké, amit a kisgyermek mondott neki a halála előtt, nem tudja tovább vállalni az orvosi hivatást, elmegy segédmunkásnak egy kenderfonó vállalathoz a cérnázó üzembe, s itt vegetál.

Alkoholista lesz, kigyógyul egy időre, szabadságra megy, hogy egy utolsó lehetőséget adjon magának az újra életre való feltámadásra.

Hamburgba megy, úgy látszik az élete megváltozik, de valami megzavarja, s így újra a régi élete kerül előtérbe, de azért büszke már magára, hiszen a SORSCSAPÁS már nem tud mit kezdeni vele, a halált nem tudja legyőzni s így ő nevet utoljára, megérte?