Szeged, a letűnt kor, a Maros utcából eltűnt a Napsugaras ház, ahol még a festőművész barátom is alkotott, Várkonyi Gyula, vagy a Cserepessori cigány putrik eltűnte, ennek ez emléknek egy picit szeretnek álljt parancsolni.

Egy cigány fiú születik a Cserepes soron, az élete hogyan alakul, de ugyan ebben az órában a város másik felén is születik egy gazdag földbirtokosnak leánya, összetartoznak? igen, de csak a halálban, nem adatott meg nekik a boldogság, mert az egyik cigány, a másik magyar.

Mindszent, az eltűnt Aranyosszék cigány putrik emléke, történetek ezekről a cigányokról, majd megszűnése és újra élesztése az Új utcában, de itt is az emlékeket állítsuk meg.

Akárhogyan, ez a történet igaz, mint a cigány, 1848-as forradalomban harcoló cigány tisztek megemlékezése, vagy a zenészek, vályogvetők, kereskedők, mint a Szőregi Dusán.

Emlék, cigány, ritkán említik a könyvek, pedig van, nekik is, de nem illő erről írni, vagy nem is tudom, ezután emlékezek én cigány ősökkel, de magyar mentalitással, és közös jövővel.