Előszó

Ez a munka Szalonta alapitásának 300 éves ünnepére készült. Azt az eszmét, hogy Szalonta multját és jelenét méltóképen megörökitsük, Karácson táján vetettem fel. Társaim köztetszésével találkozván, hamarosan elkészitettem a munka tervét és felosztását, a mü kiállitására nézve is megállapodtunk a kiadóval, aki minden anyagi haszon keresése nélkül készségesen vállalkozott, sőt ha valami haszna lenne, örömest felajánlotta a polgári leányiskola céljaira.

A város képviselő-testülete 200 kötött példányra 1200 koronával előfizetvén biztositotta a munka sikerét. Gyorsan dologhoz láttunk. Márc. 15-én már sajtó alatt volt az első iv.

Az igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy munkánkat teljesen ingyen csináltuk; hizelgés nem szennyezte be tollunkat, a lokálpatriotizmus nem vakitotta el szemünket. Köztünk hajduivadék egyedül csak Csorvássy István, aki a szabolcsi Nyir-Bogdányban született. Szalontai születésü egy sincs köztünk, mert Böszörményi Lajos a szomszéd Árpádon, Tatár Balázs Szabolcsban Phtrügyön, Kornstein Hermann Nagyváradon, Olti Mózes a székelyföldön Mádéfalván, Kiss István Debrecenben, Szabó Lajos a biharmegyei Szentpéterszegen, Rehák Pál a nyitramegyei Uninban, magam pedig Kiskunfélegyházán születtem.

De mindnyájan szeretjük ezt a várost, amelynek érdekes történetét Arany János költészete megaranyozta, amelyet Arany János ereklyéi szenthellyé avattak, kedves bucsujáró-helyévé tettek különösen a tanuló ifjuságnak. - Mióta az Arany-muzeum megnyilt, egymás után jöttek el lelkes tanáraik vezetése alatt Nagyvárad, Debrecen, Arad, Gyula középiskoláinak tanulói, a váradi és aradi polgári leányiskolák növendékei kezükben az elismerés babérkoszorujával, szemükben a hazaszeretet szent lángjával és áldoztak Toldi költőjének. Az Aranymuzeumot a szalontai közönség is sürün látogatja, fentartóját az Arany-Emlék egyesületet buzgón támogatja, amit bizonyit az is, hogy az egyesületnek 99 alapitó, 80 pártoló és 85 rendes, összesen 264 tagja van.

Könyvünkön szivesen dolgoztunk, mert kedves kötelességet teljesitettünk. Itt keressük meg mindnyájan mindennapi kenyerünket. Itt alapitottunk legnagyobbrészt családot, itt töltöttük el férfi korunk legszebb éveit. Egyik másikunkat idecsatol egy-egy sirhalom is.

Munkánkban felhasználtunk minden forrást, ami csak rendelkezésünkre állott. Fölkutattuk az Orsz. Levéltárt is, de Bocskay adomány levelét eredetiben meg nem találtuk, ha még egyáltalában meg van, az Eszterházy levéltárban kell lennie. Okmányaink hiteles másolatai a város periratai közt mind megvannak, bár a város iratai legnagyobb részt elégtek 1847-ben. Kutatnunk kellett volna a bécsi cs. és k. levéltárban is, de sem költségünk, sem időnk nem volt. A szalontai várra nézve csak ott remélhetünk adatokat. 1692-ben még állott, amit kétségtelenné tesz annak az egyezségnek 4. pontja, amelyet Heiszler Várad visszafoglalásakor a törökkel kötött, kötelesek: "Ez egyezség megkötése után mindjárt másnap Szalonta és Papmező várakból a török őrséget kivonni s mindkét helyet átadni." Valószinü, hogy a hadügyi kormány hányatta szét sok viszontagságot kiállott várunkat.

Főbb forrásaink: Diarium oppidi N. Szalontaiensis 1714-1765. Szalontai hadnagyi-szék jegyzőkönyve 1745-65, közgyülések jegyzőkönyve 1847-től, szalontai tanácsülések jegyzőkönyve 1847-től kezdve. Monum. Hist. Regni Hung. Szilágyi: A magyar nemzet története, Bunyitay: A váradi püspökség tört. Komáromy: A szabadhajduk tört. vonatkozó levéltári kutatások. Biharvármegye monográfiája. Kőváry: Erdély tört. Rozvány György: Szalonta történelme, ezt azonban csak nagyon óvatosan lehetett használnunk, mert nagy tévedések vannak benne és az igazságot sok mese tarkázza, különösen Arany Jánosra vonatkozólag sok valótlanságot irt össze és beszélt el Rozvány életében, ami Arany János érzékeny lelkét is nagyon bántotta.

Könyvünk minden porcikája magyar gyártmány, nyomása és kötése a szalontai ipar terméke.

Szalonta közönsége tőle telhetőleg igyekszik megünnepelni 300 éves fennállását s leróni kegyeletét nagy fejedelme iránt. Megfestette Éder Gyula festőmüvésszel Bocskay életnagyságu képét és Bocskay által adományozott cimerét 2550 koronáért. Uj diszes székházat emel. Döntő lépéseket tett közs. algimnáziumunknak áll. főgimnáziummá fejlesztésére. Reméljük, hogy e földön, ahol a török-világ idején a hajduk erős karja oltalmazta a magyarságot a szalontai végvárban, mihamarabb felemelkedik a magyar kultura erős vára a szalontai főgimnázium s egész Délbiharmegye fölött kiterjeszti áldó hatalmát.

Hogy a 300 éves ünnep fényét emeljük, azon fáradoztunk mi is szerény tehetségünkkel; épen azért szeretettel ajánljuk munkánkat Szalonta lelkes közönségének.

Kelt Nagyszalontán, 1906. márc. havában.
Dr. Móczár József.