CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
I. fejezet. Kútfőbirálatok
II. fejezet. A székelyek eredete és neve
III. fejezet. A székelyek Erdélybe való települése
Előszó
Mélyen tisztelt Akadémia!
Sok, jelesebbnél jelesebb, érdemesebbnél érdemesebb tudós és hazafi
foglalta el már e széket és mondott megválasztásáért e helyütt köszönetet.
De kevés, vagy talán egy sem volt közöttük olyan, a ki gyermekkorában
olyan kevéssé számíthatott volna arra, hogy valaha hazája első tudományos
intézetében annak rendes tagjai közt szolgálhatja nemzetét, mint én, a ki a
betűvetés tudományát először arra fordítottam, hogy a füzetkék másolatával
10-12 krajczárt szerezgessek.
Éppen azért ne csodálja a tekintetes Akadémia, ha az én szivem e
pillanatban is el van telve hálával a lépéseimet, elmémet vezérlő
Mindenható Isten iránt, ne csodálja, ha én talán a szokottnál forróbb,
nagyon mélyen érzett köszönetet mondok a nagy kitüntetésért, a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagságáért!
E köszönetet akartam nyilvánítani akkor is, midőn székfoglaló értekezésem
tárgyát hosszas töprengés után kiválasztottam. - Mert talán dicsekvés
nélkül mondhatom, hogy a magyar nemzetségek történetének megírása után
könnyű lett volna nekem elővenni egy-egy nagy család, vagy egy híres vár,
vagy egy jeles monostor multjára vonatkozó gyűjteményemet és ismereteimet,
könnyű lett volna azokból összeróni székfoglaló értekezésemet, - De úgy
véltem, hogy ilyennel nem valami nagy szolgálatot tennék hazámnak, nem
művelnék méltó dolgot azon kitüntetésre, a mely engem ért; úgy láttam, hogy
a család- vagy helytörténeti értekezéssel legfeljebb is csak csiszolnék
valamit hazánk történetének nagy épületén, de nem építenék rajta semmit.
De a székelyek eredetének megfejtése valóban méltó a Magyar Tudományos
Akadémiához, ez valóban (még ha csak félig sikerül is,) hazafias szolgálat.
Mert ha elmennek a buzgó hazafiak Amerikába a kivándorlott magyarok után,
hogy el ne szakítsák őket végleg nemzetünktől, mennyivel inkább igyekeznünk
kell, hogy el ne veszítsük azokat, a kik velünk egy hazában élnek. Mily
szívesen kell fáradoznunk, hogy a székelymagyarok és nagymagyarok közt
minden képzelt válaszfalat lerontsunk és a történeti igazság fényénél
egymást jobban megismerjük és megértsük.