Bevezetés (részlet)

Napjainkban sűrű egymásutánban jelennek meg a Székelyfölddel és székelységgel foglalkozó könyvek és cikkek. Jelentős számú írás akad még a század elején és a mult század végén is. A mult századvégi kiadványok, mint Vitos Mózes füzetei, Jakab Elek monográfiái, Orbán Balázs kötetei nem forognak közkézen; a kisbaconi Benkő Károly leírásai már ritkaság számba mennek. A mult század eleji "Vándor" úti naplóját a Nemzeti Társalkodó 1830-35-ös évfolyamai hasábjairól csak szakemberek ismerik.

Nem nagy jelentőségű, de mint egyik legelső székelyföldi útleírás némi érdeklődésre tarthat számot az a kézírat, melyet e könyvecskében betűszerint közlök. A kézírat címe Úti Jegyzések mellyeket az Székellyföldjéről tett G. T. J. az 1799-ik esztendőben. Terjedelme 11 drb. bekötetlen és nem egyforma számú levelet tartalmazó negyedívalaku papírnyalábon 173 lap. Jól olvasható betűkkel van írva, A kézírat írója a rejtélyes három betűn kívül nem írja le nevét. A szövegből azonban minden kétséget kizáróan megállapítható az író személye. A 35-ik lapon ugyanis írva van s "...néhai kedves Bátyám Groff Teleki Domokos"; a 69-ik lapon: "...Groff Tholdalagi László és G. Haller Sigmond urak társaságokban elindultam"; a 161-ik lapon: "...a nevezetes zernyesti mező a' mellyen Teleki Mihally fejedelméért és kedves hazájáért harcolván Tököli ellen 1690-ben 21 aug. elesett, Ezen hartzrol sokat tudakozódtam..." Az, ki Teleki Mihály sírja után sokat tudakozódik, halála napját pontosan tudja, a sír valószínű helyét személyesen fölkeresi, Tholdalagi és Haller grófok társaságában jár és kinek néhai kedves bátyja gróf Teleki Domokos, más nem lehet, mint gróf Teleki József, guberniumi tanácsos.

Enyedről indul el. Útját lóháton teszi meg. Fontosabb pihenő pontjai: Marosvásárhely, Erzsébetváros, Almakerék, Segesvár, Udvarhely, Parajd, Szárhegy, Szentmiklós, Csiksomlyó, Szereda, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Brassó. Mintegy nyolcvan helységről tesz említést. Figyelmét nem kerülik el az iskolák, azoknak szervezete, a fontosabb régi kézíratok, oklevelek, bullák, régészeti leletek, érmek, hagyatékok. Megemlékezik a történelmi eseményekről; elmondja az örmények beköltözésének körülményeit és térfoglalását; leírja a nevezetesebb épületeket s az azokban látható esetleges festményekről, műalkotásokról jegyzeteket készít; észreveszi az 1680-ban készült orgonát; magyarázza a tsángó szót stb.

Hihetőleg legjobban szereti a természeti szépségeket, mert nagy örömmel keresi, csodálja és kedvvel időzik a szép helyeken. Megörökíti benyomásait a homoródi borvíznél, az almási barlangnál, a Hargita havasánál, a lövétei vashámornál; leírja a vasöntést, a parajdi sóbánya életét; bejárja a borszéki források vidékét, a gyimesi-berecki-törcsvári passzusokat. A Büdös hegyet és szent Anna tavát legelsőnek írja le.

Az útleírás nem mentes a felületességtől és gyakori tévedésektől sem. Hibái mégis elnézhetők, mert az író célja nem kioktatás, tudományoskodás, hanem saját befejező szavai szerint s "...nem csak azért jártom, hogy azt mondhassam én is utaztam, hanem hogy kedves hazámról való esméretimet bővítsem és talám másoknak is használhassak valamit. Az 1799-ik esztendőben, Oktobernek 24-ik napján."

[...]