Előszó

E könyvnek története van.

1906-ban megírtam "Torockó történetét 1848-49-ben." Ez volt első könyvem. Létrejöttét első sorban Sebes Pál miniszteri osztálytanácsos és Zsakó István kolozsvári kir. táblai bíró urak szíves támogatásának köszönhettem, kik a birtokukban volt egykori feljegyzéseket és okleveleket készséggel bocsátották rendelkezésemre; valamint Torockón élő nagyszüleimnek, kik az élő hagyományokat annyi kegyelettel és annyi szeretettel mondották el.

Ez időtől kezdve különös ambicióval kutattam szülővárosom multját, miről természetesen maguk a torockóiak is tudomást szereztek. Igy történt aztán, hogy 1912. január 14-én Németh István unitárius lelkész, Almási Ferenc körjegyző, Vernes Ferenc községi biró, Péterffi Gyula igazgató-tanító és Székely János birtokos urak, mint Torockó közönségének megbizottai alólirottnak azt a megbízást adták, hogy "írja meg Torockó történetét a szakszerű történetírás mai kívánalmai szerint: fő figyelmet fordítván Torockó eredetére, bányavárosi történetére, hazánk védelmében tanúsított magatartására és unitáriusságára."

E megbizatás alapján az addig csupán egyéni munkám határozott munkaprogramm alapján folyt tovább. Igy jött létre e könyv, mely tehát első sorban a nagyközönség részére készült.

Ez a körülmény azonban bizonyos korlátozást is jelentett számomra: el kellett hagynom a jegyzetek legnagyobb részét s különösen az ellenvéleményekkel való polemizálást, mire pedig a kézirati kidolgozásban sűrűn került sor. Forrásaimra is csak ott utalok, ahol azt semmiképen nem kerülhettem el. Pedig tudom, hogy az, amit célszerűségi okokból el kellett hagynom, a tudósok számára lett volna olyan érdekes, mint az, amit a nagyközönségnek nyújtottam. Főleg, miután könyvemnek nagy része Erdély legrégibb magyar történetének mintegy vázlatát adja egy kis bányaváros históriája kapcsán. Szeretném hinni, hogy a második kiadásban e jegyzeteket is sikerül mind fölvennem. A mostani jegyzetek a könyv végén JEGYZETEK című részben találhatók.

Addig is menjen e kis könyv így, ahogy van, mindazokhoz, akik szeretettel várják s mondja el nekik e szerény "régi dalt a torockói régi dicsőségről". Mondja el nekik, hogy a Székelykő magyar és unitárius népe az idők tomboló árjában is sziklaszilárdan áll és él s büszke gyönyörűséggel tekint őseire vissza!

Cluj-Kolozsvár, 1926. dec. 31.

Dr. Borbély István,
a kolozsvári unitárius kollégium igazgató-tanára,
címzetes theol. akad. tanár.