Előszó

A magyarságtudományok önértelmezései című kötetünk a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság által 2008. augusztus 21-én és 22-én megrendezett nemzetközi doktorjelölt konferenciára készült tanulmányokat tartalmazza.

A konferencia hosszú előkészítő munka eredményeként jött létre. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság vezetősége elhatározta, hogy folyamatossá teszi a szakmai munkát a kongresszusok közötti időszakokban. Ennek érdekében doktorjelöltek konferenciája előzte meg a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust: A magyarságtudomány műhelyei. Doktoriskolák konferenciája címmel, Budapesten, 2005. augusztus 24-25-én. A rendezvényt hagyományteremtő szándékkal hívtuk létre. 2008-ban érkezett el az idő a folytatásra, s reményeink szerint 2010-ben Kolozsváron Határátlépések címmel kerül megrendezésre a doktoriskolák következő konferenciája.

A rendezvény elsődleges céljának tekintjük, hogy elősegítse a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság szellemi utánpótlásának nevelését. A doktorjelöltek konferenciája a magyarságtudomány iránt érdeklődő PhD- hallgatók és fiatal kutatók számára rendszeres nemzetközi fórumot kíván biztosítani két kongresszus között. A nemzetközi tudományos esemény felerősítheti a külföldi hallgatók érdeklődését a hungarológia iránt, elősegítheti a külföldi hungarológiai doktori képzés kiteljesedését, a hazai és külföldi hungarológiai műhelyek tudományközi együttműködését, s végső soron a magyarságtudományi kutatások szemléleti és módszertani megújulását. Ugyanakkor szorosabbá és szervezettebbé teheti a Társaság és az egyetemek, illetve az új tudósgenerációk kapcsolatát.

A magyarságtudományok önértelmezései című kötet tanulmányai sokoldalúan közelítik meg a konferencia fő témáját. A magyarságtudományok önértelmezéseinek vizsgálatában tudomány- és kultúraközi szemlélet érvényesül. A tanulmányok megkülönböztetett figyelmet fordítanak a következő kérdésekre: Hogyan határozták meg saját feladatukat a magyarságkutatás egyes szaktudományai? Tudománytörténeti távlatból melyek voltak a magyarságtudomány önszemléletének a meghatározó fordulatai, melyek a szemléleti folytonosság összetevői?

A magyarságtudományok eddigi önértelmezései szinte kivétel nélkül fogalomtisztázó munkára vállalkoztak. A tanulmánykötet alapján képet kaphat az olvasó arról, hogyan körvonalazhatók a magyarságtudományok önszemléletében a legutóbbi évszázadban végbement változások. Fiatal kutatóink alaposan mérlegelik a kérdést: mennyiben időszerű azoknak az örökölt fogalmaknak a felülvizsgálata, amelyek meghatározták a magyarságtudományról való gondolkodást a 20. században. A tanulmányírók elméleti reflexiói az időszerű tennivalók távlatából is megkísérelik feltárni a hungarológia tudományos problémáit.

A kötet írásainak közös nevezője, hogy a témát elmélet és történet egységében közelítik meg, s reflektálnak saját tudományos tevékenységükre. A hazai és a külföldi nézőpontok találkozásai jelentik a megértésnek azokat az eseményeit, amelyek új távlatokat ígérnek nagyhatású magyarságkutatóink szellemi örökségének az újraértelmezésére.

A dolgozatok önértelmezés és intézményesülés összefüggéseinek vizsgálatára is vállalkoznak. A témaválasztást az indokolja, hogy a hungarológiai kutatás, oktatás és kultúraközvetítés intézményei, társaságai, médiumai időről időre kísérletet tesznek a hungarológia tudományos mibenlétének, helyének és feladatának meghatározására. Önértelmezés és intézményesülés kapcsolatának tanulmányozásához eszmetörténeti, tudományelméleti, szociológiai, kultúra- és médiatudományi megközelítésekkel járul hozzá a tanulmánykötet.

A magyarságtudományok önértelmezéseinek visszatérő kérdése: mit jelent a hungarológia itthon és külföldön? Tudomány- és kultúraközi párbeszédet igényel az e kérdésre adható válaszok jelenkori megértése, s a kötetben kibontakozik efféle dialógus. Miként lehetséges a magyar nyelv, történelem és kultúra kutatásáról szólni külföldi közönségnek? Milyen módon képes a magyarságtudomány megszólítani a külföldi befogadót? Hogyan gondolkodik a magyar anyanyelvű kutató, amikor idegen nyelven, külföldiek számára a magyar kultúra alkotásainak bemutatására vállalkozik? Milyen értelmezői műveleteket végez az idegen nyelvű kutató, amikor magyar jelenségeket saját kultúrájának a közegébe kísérel meg áthelyezni. A saját és idegen kultúra közötti párbeszéd létesítéséhez milyen filozófiai, antropológiai, nyelv- és szubjektumszemléleti előfeltevések szolgáltak kiindulópontként a magyarságtudományok önértelmezéseiben?

A kötet tanulmányai a lehető legidőszerűbb feladatra vállalkoznak a fenti kérdéskörök sokoldalú megközelítésével az egységesülés korában. A szerzők sugalmazása szerint összehasonlító távlatok kidolgozásától és a tudományközi határok átlépésétől várható e vonatkozásban a magyarságtudományok önértelmezése számára új szellemi ösztönzés.

Dobos István