Előszó

Kettős hála testesül meg ebben az Emlékkönyvben.

Egyik az Erdélyi Múzeum-Egyesületé, melyet Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula hosszú 40 éven át szolgált a tisztultabb magasságban álló tudósnak azzal a súlyos és szakadatlan munkásságával, mely az Erdélyi Múzeum-Egyesület tekintélyét messze földön emelte, és olyan hűséges szeretettel, melynek példaadó ereje kihatott az Egyesületnek nemcsak természettudományi szakosztályára, melynek 17 évig viselte elnöki tisztét, hanem az egész Egyesületnek különösen a nem régi nehéz időkben vergődő életére is.

A másik hála a tanítványaié, kik közelebb állva munkaasztalához és erényeket sugárzó lelkéhez, tudományszeretetre való nevelést s a kutatásban a helyes útra való irányítást köszönik nagy Mesterüknek. Hálájuk kifejezője, ez Emlékkönyv szellemi része, csak szerény kis morzsa a Tőle nyújtott sok kincsből, de Ő él benne tovább, mert őrtűz örökre szívükbe zárt emlékének oltáráról.

Mindenki annyit ér, amennyit földi élete után örökségül hagy, nem a múló anyagi javakban, hanem magasabb célok szolgálatára továbbadott értékekben. Boldog, aki így lépi át az örökkévalóság küszöbét, mert a halál számonkér, és boldogok, akik a vaksors hatalmától nem félthető ilyen örökségért róhatják le hálájukat.