Előszó

Az elpusztult erdélyi fejedelmi levéltár némi pótlása csakis az országos hatáskörű két hiteleshely újkori jegyzőkönyveinek és a fejedelmi kancellárián vezetett Királyi Könyveknek, valamint a helyi igazgatási egységek XVII. századtól fennmaradt jegyzőkönyveinek a feldolgozása és közreadása által válhat lehetségessé. Ebben az irányban teszi meg az egyik kezdeti lépést - a már napvilágot látott fejedelemi Királyi Könyvek mellett - jelen kötet, amely az erdélyi káptalani hiteleshely szekularizáció után vezetett XVI. századi protocollum-bejegyzéseinek kivonatait teszi közzé. A kivonatolásban az erdélyi fejedelmek Királyi Könyveinek első kötetében alkalmazott elveket és szabályokat követtük. Kiadványunk, noha az erdélyi káptalani jegyzőkönyvek tervezett sorozatának első köteteként jelenik meg, időrendileg nem az, minthogy nem a töredékesen fennmaradt középkori regisztrumokat tesszük közzé, hanem a MOL-ban, az erdélyi káptalan levéltárában őrzött kora-újkori protocollumokat. Ennek az a magyarázata, hogy a középkori töredékeknek teljességre törekvő összegyűjtése és közreadása időigényes, hosszas kutatómunkát igénylő feladat, s e munka elkészültéig célszerűnek tűnt a mintegy hat-hét kötetesre tervezett fejedelemségkori jegyzőkönyvek sorozatának elindítása. Emellett elkezdjük a különböző levéltárakban (MOL, Batthyaneum) őrzött töredékes középkori jegyzőkönyvek azonosítását és feldolgozását, a minél előbbi közzététel érdekében (a bejegyzések egy része olyan mértékben rongálódott, hogy a szövegük lemásolása halaszthatatlan feladat).

A fejedelemségkori protocollumok sorozatának keretében, elképzeléseink szerint Bethlen Gábor uralkodásának végéig vezetett jegyzőkönyvek anyagát egy, vagy - a kivonatok számától függően - két újabb kötetben (1600-1629), I. Rákóczi György (1630-1648) és II. Rákóczi György (1649-1660) időszakában keletkezett protocollumokat egy-egy kötetben, I. Apafi Mihály (1661-1690) uralkodása idején kelt bejegyzéseket pedig két kötetben, összesen mintegy 7-8000 kivonatban reméljük közzétenni.

Jelen kötet a káptalani hiteleshely szekularizáció után vezetett, XVI. századi három jegyzőkönyvének, illetve a XVII. századdal bezárólag keletkezett protocollumokban, teljes szövegében vagy tartalmilag átírt, középkori és XVI. századi oklevelek, említések regesztáit tartalmazza, időrendbe sorolva. A feldolgozás tehát nem kézirati kötetenként, hanem időrend szerint történt, a regeszta-sorok élére ezért átírt vagy csak említésből ismert, esetleg századokkal korábbi oklevelek kerültek. Az átírt középkori oklevelek rövidített regesztái tulajdonképpen arra szolgálnak, hogy felhívják a kutatók figyelmét az általunk feldolgozott anyagban található másolatokra. Ezek ugyanis egy-két kivétellel torzult személy- és helynévalakokat, téves keltezéseket tartalmaznak, ezért a történetkutatás számára csak kivételes esetekben hasznosíthatók. Csak azokról a másolatokról készültek teljesebb szövegű kivonatok, amelyeket feltehetően csak a káptalani protocollumok őriztek meg.

A XVIII-XIX. századi szakszerűtlen levéltárrendezések alkalmával kerülhettek besorolásra a hiteleshelyi protocollumok közé azok a káptalani levéltárban fellelhető vegyes iratanyagból mesterségesen létrehozott kötegek, amelyek csak részben tartalmaznak hiteleshelyi bejegyzéseket, habár a Magyar Országos Levéltár jelenleg is tévesen jegyzőkönyvnek minősíti őket. Ezekből kizárólag az általunk feldolgozott időszakban kelt jegyzőkönyvtöredékeket, illetve az erdélyi vonatkozású bejegyzéseket, oklevélmásolatokat közöltük. Ez az indoka annak, hogy például az "Appendix"-nek nevezett kötetből nem kivonatoltuk I. Ferdinánd Serédi Gáspárnak tett adományairól - feltehetően a magyarországi királyi könyv alapján - készült másolatot (p. 375-379., p. 557-566.), vagy pedig Istvánffy Miklósnak felső-magyarországi birtokokra vonatkozó eredeti ítéletlevelét (p. 89-112.).

A mutató - melynek elkészítésekor szintén a Királyi Könyvek köteteiben alkalmazott módszert követtük - tartalmazza a regesztákban és jegyzetekben előforduló összes hely- és személynevet, illetve azokat a tárgyi címszavakat, amelyek a kutatók érdeklődésére számot tarthatnak. A különböző tisztségek viselőire vonatkozó adatok gyűjtésekor - a már közölt források és irodalom mellett - átnéztük a kolozsmonostori konvent protocollumainak XVI. század végi anyagát.

E kötet közreadói elsősorban Jakó Zsigmond professzor úrnak tartoznak köszönettel, aki kellő szigorral és biztató szavakkal bevezette munkaközösségünket a forrásfeltárás- és kiadás felelős munkájába, felvázolta a további teendőket és fáradságot nem kímélve figyelemmel kísérte e kiadvány sorsát.

Köszönetet mondunk az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, amiért Kutatóintézete keretein belül lehetővé tette és lehetőségei szerint támogatta tevékenységünk zavartalan folytatását, valamint a Magyar Országos Levéltárnak és munkatársainak, akik kutatásainkat eredményessé tették. Végül, de nem utolsósorban köszönet illeti munkatársainkat, az erdélyi Királyi Könyvek feltárásán dolgozó kutatócsoportot, akiktől baráti beszélgetéseink során sokat tanulhattunk, és akik mindig támogattak e munka elvégzése során.

Kolozsvárott, 2006. március 12-én
Bogdándi Zsolt
Gálfi Emőke