Előszó

Szokták a' keresztények Istennek megtestesült fia által bémutatandó könyörgéseiket most Mária majd más dicső Lelkek által is ajjánlani (Tob. XII. 12.); a' Szenteket és Képeiket tisztelni; különösön is azt a' szent anyát kitől született Jézus, ki Kristusnak hivattatik (Mát. I. 16.) nagyobb bizodalommal közbenjárónak kérni; az ő képeit ha csudálatosoknak tartatnak, áitatósban tisztelni, azokat fáradságosan is meglátogatni. De szokásunkat nem mindnyájan helyeslik, azért mint egy szánakodólag azt vélik rólunk hogy mi még homályosok nem értjük az Istennek lélekben és igazságbani imádását; e féle áitatoskodásunk miatt róllunk bal itilettel vannak. Azonban helyesen e? meglátjuk hátrább: megmutatja az idő. Én azt tartom hogy cselekvényeink igazságosok; 's annál fogva megmaradunk szokásainkban reménylvén felebarátainknak is velünk értéseket: mert valamint nem illik józan Észhez hibában megmaradni, ugy az igaz, jó, rendes és szép iránti vonzalmunk mindnyájunkal közös (Ján. Ev. IV., 22. 23.) lévén felvilágosodnúnk és haladnúnk kell.

Én tehát kedvező magányomban az érdekelt tárgy iránt, melyet régóta elmémben hordozok, már megállapodván t. i. hogy a' Csik-Somlyai pünköstkori nagy gyülekezetről és a' bóldogságos szűz Máriának képe tisztelése felől egy munkácskát adnék világ eleibe. Ezen czélra mi kitelt mindent elkövettem: mivel tapasztaltam hogy ezekről némelyek kelletinél többet, mások kevesebbet beszélnek; némelyek pedig semmit se tudnak, holott mind szellemben, mind anyagilag valóban nagynak, dicsőnek, épületesnek, szivemelőnek találom ezt a' Bucsujárást.

Osztásom ez:
I. A' képnek alakjáról.
II. Annak régiségiről.
III. A' tisztelet oka és módorairól.
IV. A' gyülekezet felől.

Modeszt (szerény) Erős Ferencz,
múltkori hittan Olvasó és idősb Főnök.