
CÍMLAP
Régi magyar nyelvemlékek 1.
ELŐSZÓ
Azon régi magyar kéziratok közül, mellyeket a' magyar tudós társaság,
1832beli Septemberben tartott IIIdik nagy gyülése határozatánál fogva, hű
másolatban összegyüjtött 1834 Novemberéig, az ekkor volt Vdik nagy gyülés,
az ezen kötetben állókat választotta elejénte sajtó alá.
Illy régi, akármelly tárgyu, de, nyelv tekintetéből érdekes kéziratok'
közre bocsátását azért tartotta szükségesnek a' társaság:
1.) Hogy együtt lévő nagy gyüjteményből, összehasonlítások által,
könnyebben dolgozhassanak a' tagok az alaprajz kiszabta czélra, melly
igy szól:
"Ez a' tudós társaság szoros gondjait fordítja a' magyar nyelv hajdani
nyomai', régi emlékei, bárhol rejtezkedjenek, felkerestetésére, hogy annak
formáit mind a' magános szavakban, mind azok' összekötésében, az emberi
nyelv' fő törvényeiből ugyan közönségesen, de különösen magának a' nyelvnek
kebeléből, a' honi szokásokból, valamint más rokon nyelvek összehasonlításából
kifejtesse, felvilágosítassa."
2.) Az egész országban akárhol lévő nyelvtudós is, e' közkincs' többféle
erét, vizsgálhassa.
3.) A' társaság' nyelvtudományi osztálya némelly kérdéseinek mélyebb
felfejtésére is segédül lehessenek.
4.) Sok elavult, de jó hangzatu, 's a' kitételt helyesen ejtő szó
megismertessék, sőt ujra folyamatba jőjön; és így a' mi, hajdan is
a' nemzeté volt, de mit, idő' szokás' változása, gondatlanság elejte,
az megint a' nemzeté legyen; nyelvünk inkább általa bővüljön, mint
gyökértelenül, hasonlóság nélkül javaslott rossz új szó által.
5.) Kitessenek a' nyelv' igazi sajátságai még olly időkből, mellyekben al
és főrend csak nemzeti nyelvével nőtt fel, egyedül azzal élt 's azon kiváló
tulajdonokat külföldiség' fordulatai el nem cserélgeték. Ki lesznek azért
téve a' latin fordításokból talán akkor is már belesimulni kezdett
szólásmódok.
6.) Magyar saját hangok leirásainak, Európában elfogadott betükkel többféle
megkísértéseit vizsgálni lehessen, 's azokból helyesirásunk világosuljon.
7.) Mind ezek a' nagy magyar grammatika és szótár tökéletesebb irásához
segédül vétethessenek.
8.) Összevetni lehessen, mint változik a' nyelv, irója míveltségéhez képest
korról korra; miként alkotja erőssé, lélek hatalma; mint nemesíti izlés,
mikép termékenyülhet okosan oltott uj ágak által, 's mint kell kifeslenie
könnyű és hajlékony folyamra darabosságaiból.
9.) Maradjanak fenn a' nemzet nyelvének ezen eddig feltalált 's még
elékerülhető régi emlékei, együtt egy gyűjteményben, mert külön magános
személyeknél, viszontagságok miatt úgy veszhetnének el, mint eddig
hihetőleg több eltünt, gondatlanság 's hazai ezernyi zaj miatt.
Legközczélubb lévén így e' gyűjtemény, hiszi a' társaság, hogy minden
olly honnosi, kinél talán még nem ismert régi magyar nyelvemlék lappang,
elfojtja féltékenységét, 's régi becsesség rejtegetésén lévő titkos
öröme helyett, szebb indulattal, a' birtokában lévőt vagy másoltathatás
végett ismerteti meg a' társasággal, vagy annak egészen eladja, talán
- ajándékozza is. A' társaság, nem csak illyen ajánlkozást vagy becses
ajándékot fogadand mindig köszönettel, hanem csak utmutatást is, mit
hol 's kinél kaphat meg? szívesen veend. Megismeréssel fogja feljegyezni
történeteinek eléadása az e' gyűjteményt bővítő' nevét, valamint a'
lemásolóét is kiteszi, az Vdik nagy gyülés határozata szerint.
A' társaság pedig, mint látszik majd, nem csak az eddig ismeretlenül maradt
régi nyelvemlékek' kéziratait, millyen, már is kettő fordult elé, veszi fel
e' gyűjteményébe; hanem, még egészen rejtettek' felkerestetése mellett,
sorra másoltatja ezután is, mint már tevé, és kiadja mind azt, mit eddig,
efféle nyelvkincs' megmentésében fáradott több tudósunk feljegyzett. Akárki
legyen tehát az első szerencsés reáakadó, utasítása el leszen fogadva.
Minek keresne a' társaság, illy elsőségben hiúságot?
Évsor nem fog tartatni a' felveendők körül; épen abból eredhetne még most
rendetlenebb szökdelés. Mindig akadhatni talán régibb nyelvemlékre a' már
kinyomtatottnál, 's ki tudja, nem kerül-e még valamelly eskü vagy szentegyházi
tárgy 1000 és 1100 közöttről is elé, valaki által. A' gyűjtemény' legutolsó
kötetében lehet majd évsorba rakni a' közrebocsátottak' czímeit; addig a'
nyelv menete' vizsgálója így is sokban kaphat világosodást.
Minden kéziratnak eléterjesztetik, a' mennyiben adat kerűlhetett elé,
históriája, mutatásul: hol? ki által? minő környülállás között erede? 's
akkor a' nemzeti miveltség melly foku volt? Elavult szavak, szószerkezetek,
figyeltetésül külön sorba szedetnek ki; ezekről nyelvtani jegyzések
mondatnak el, mellyeket mindig többel lehető összehasonlítás tehet
tökélyesebbekké. És ha valaki ezeken kivül, a' megjelent lenyomatokból
megint ujabb felvilágító nyomozatokat készítene, munkáját a' társaság
készséggel fogja megvizsgálni, 's ha jó, ki is nyomtattatja.
Minden felvett kéziratnak, vagy, csak első levele nyujtatik hűséges
hasonmással, vagy, közben is, csak azon levél, mellyen a' betűk' irásformái
változnak; a' többi nyelvszövet pedig, különösebb régi jegyek' meghagyása
mellett, mai betűkkel folyand. De híven adatik az egész kéziratban álló
minden betű' régi alakja 's helyesírás' minémüsége. Kielégítetik igy a'
régiség' tudósa, midőn ekképen, irás charaktereiből a' kézirat' koráról is
itélhet, az olvasás pedig közönségesebbé válhat. Elejétől végig mindennek
hasonmásban nyomtatását a' társaság' eddigi jövedelmei és több águ kiadásai
sem engedték volna meg.
A' IVdik és Vdik nagy gyűlés' határozatai szerint a' héti ülésből.
Pesten, Junius' 22dikén 1835.
Döbbentei Gábor s. k.
titoknok