Tétel adatlapja

CÍMLAP

Régi magyar nyelvemlékek 1.

ELŐSZÓ



Azon régi magyar kéziratok közül, mellyeket a' magyar tudós társaság, 1832beli Septemberben tartott IIIdik nagy gyülése határozatánál fogva, hű másolatban összegyüjtött 1834 Novemberéig, az ekkor volt Vdik nagy gyülés, az ezen kötetben állókat választotta elejénte sajtó alá.

Illy régi, akármelly tárgyu, de, nyelv tekintetéből érdekes kéziratok' közre bocsátását azért tartotta szükségesnek a' társaság:

1.) Hogy együtt lévő nagy gyüjteményből, összehasonlítások által, könnyebben dolgozhassanak a' tagok az alaprajz kiszabta czélra, melly igy szól:

"Ez a' tudós társaság szoros gondjait fordítja a' magyar nyelv hajdani nyomai', régi emlékei, bárhol rejtezkedjenek, felkerestetésére, hogy annak formáit mind a' magános szavakban, mind azok' összekötésében, az emberi nyelv' fő törvényeiből ugyan közönségesen, de különösen magának a' nyelvnek kebeléből, a' honi szokásokból, valamint más rokon nyelvek összehasonlításából kifejtesse, felvilágosítassa."

2.) Az egész országban akárhol lévő nyelvtudós is, e' közkincs' többféle erét, vizsgálhassa.

3.) A' társaság' nyelvtudományi osztálya némelly kérdéseinek mélyebb felfejtésére is segédül lehessenek.

4.) Sok elavult, de jó hangzatu, 's a' kitételt helyesen ejtő szó megismertessék, sőt ujra folyamatba jőjön; és így a' mi, hajdan is a' nemzeté volt, de mit, idő' szokás' változása, gondatlanság elejte, az megint a' nemzeté legyen; nyelvünk inkább általa bővüljön, mint gyökértelenül, hasonlóság nélkül javaslott rossz új szó által.

5.) Kitessenek a' nyelv' igazi sajátságai még olly időkből, mellyekben al és főrend csak nemzeti nyelvével nőtt fel, egyedül azzal élt 's azon kiváló tulajdonokat külföldiség' fordulatai el nem cserélgeték. Ki lesznek azért téve a' latin fordításokból talán akkor is már belesimulni kezdett szólásmódok.

6.) Magyar saját hangok leirásainak, Európában elfogadott betükkel többféle megkísértéseit vizsgálni lehessen, 's azokból helyesirásunk világosuljon.

7.) Mind ezek a' nagy magyar grammatika és szótár tökéletesebb irásához segédül vétethessenek.

8.) Összevetni lehessen, mint változik a' nyelv, irója míveltségéhez képest korról korra; miként alkotja erőssé, lélek hatalma; mint nemesíti izlés, mikép termékenyülhet okosan oltott uj ágak által, 's mint kell kifeslenie könnyű és hajlékony folyamra darabosságaiból.

9.) Maradjanak fenn a' nemzet nyelvének ezen eddig feltalált 's még elékerülhető régi emlékei, együtt egy gyűjteményben, mert külön magános személyeknél, viszontagságok miatt úgy veszhetnének el, mint eddig hihetőleg több eltünt, gondatlanság 's hazai ezernyi zaj miatt.

Legközczélubb lévén így e' gyűjtemény, hiszi a' társaság, hogy minden olly honnosi, kinél talán még nem ismert régi magyar nyelvemlék lappang, elfojtja féltékenységét, 's régi becsesség rejtegetésén lévő titkos öröme helyett, szebb indulattal, a' birtokában lévőt vagy másoltathatás végett ismerteti meg a' társasággal, vagy annak egészen eladja, talán - ajándékozza is. A' társaság, nem csak illyen ajánlkozást vagy becses ajándékot fogadand mindig köszönettel, hanem csak utmutatást is, mit hol 's kinél kaphat meg? szívesen veend. Megismeréssel fogja feljegyezni történeteinek eléadása az e' gyűjteményt bővítő' nevét, valamint a' lemásolóét is kiteszi, az Vdik nagy gyülés határozata szerint.

A' társaság pedig, mint látszik majd, nem csak az eddig ismeretlenül maradt régi nyelvemlékek' kéziratait, millyen, már is kettő fordult elé, veszi fel e' gyűjteményébe; hanem, még egészen rejtettek' felkerestetése mellett, sorra másoltatja ezután is, mint már tevé, és kiadja mind azt, mit eddig, efféle nyelvkincs' megmentésében fáradott több tudósunk feljegyzett. Akárki legyen tehát az első szerencsés reáakadó, utasítása el leszen fogadva. Minek keresne a' társaság, illy elsőségben hiúságot?

Évsor nem fog tartatni a' felveendők körül; épen abból eredhetne még most rendetlenebb szökdelés. Mindig akadhatni talán régibb nyelvemlékre a' már kinyomtatottnál, 's ki tudja, nem kerül-e még valamelly eskü vagy szentegyházi tárgy 1000 és 1100 közöttről is elé, valaki által. A' gyűjtemény' legutolsó kötetében lehet majd évsorba rakni a' közrebocsátottak' czímeit; addig a' nyelv menete' vizsgálója így is sokban kaphat világosodást.

Minden kéziratnak eléterjesztetik, a' mennyiben adat kerűlhetett elé, históriája, mutatásul: hol? ki által? minő környülállás között erede? 's akkor a' nemzeti miveltség melly foku volt? Elavult szavak, szószerkezetek, figyeltetésül külön sorba szedetnek ki; ezekről nyelvtani jegyzések mondatnak el, mellyeket mindig többel lehető összehasonlítás tehet tökélyesebbekké. És ha valaki ezeken kivül, a' megjelent lenyomatokból megint ujabb felvilágító nyomozatokat készítene, munkáját a' társaság készséggel fogja megvizsgálni, 's ha jó, ki is nyomtattatja.

Minden felvett kéziratnak, vagy, csak első levele nyujtatik hűséges hasonmással, vagy, közben is, csak azon levél, mellyen a' betűk' irásformái változnak; a' többi nyelvszövet pedig, különösebb régi jegyek' meghagyása mellett, mai betűkkel folyand. De híven adatik az egész kéziratban álló minden betű' régi alakja 's helyesírás' minémüsége. Kielégítetik igy a' régiség' tudósa, midőn ekképen, irás charaktereiből a' kézirat' koráról is itélhet, az olvasás pedig közönségesebbé válhat. Elejétől végig mindennek hasonmásban nyomtatását a' társaság' eddigi jövedelmei és több águ kiadásai sem engedték volna meg.

A' IVdik és Vdik nagy gyűlés' határozatai szerint a' héti ülésből.

Pesten, Junius' 22dikén 1835.

Döbbentei Gábor s. k.
titoknok


×