Orbán Viktornak 2004 nyarától volt módom levelekben megírni a véleményemet a közéletről. Tetszés szerinti témákban, időpontokban, stílusban. A FIDESZ ellenzékben volt, éppen hogy túlélte azt a sokkot, amely 2002-ben érte a választások elvesztésével. Ekkor már jött a gyurcsányi rém, nem volt még itt aznap, de éreztem a fuvallatát, és elborzadtam. Úgy éreztem, hogy meg kell szólalnom, világosan, még ha csak ebben a zárt formában is.

Akkor már 15 éve hallgattam. 1989-ben kiváltam az engem csaknem felemésztő közéletből, magyar hazámhoz méltatlan éveket kellett megélnem némán, de nagyon is éles hallással. Másfél évtized elég volt ebből a passzivitásból. 2004 nyarán már nem nézhettem vak szemmel, ami történik. Számomra világos volt, hogy a modern Magyarország legszégyenteljesebb időszaka tátja ki nagyra a mohó száját, fenyegetően és felhabzsolva. És mert az időszak nem tát ki semmilyen szájat, én viszont láttam Molochot, nevén kellett neveznem. Megjött Gyéef és amit, akiket képvisel! - magyarok, vigyázzatok.

Célom szerény volt a levelekkel. Szerettem volna egy-egy észrevétellel további meggondolásokra inspirálni a FIDESZ elnökét. Öt és fél év alatt több mint száz levél született. Ezek nagy részét kiadtam 2009. március 15-én az "Elég, ami ELÉG - Leveleim Orbán Viktornak" című könyvben. A most következő oldalakon a 2009-ben született leveleket publikálom.

Mind a levélírás ténye, mind a levelek tartalma teljes diszkrécióban maradt négy éven keresztül. 2008-ban azonban úgy éreztem, hogy a levelek közéleti mondandója megéri a nyilvánosságot. Orbán Viktortól felhatalmazást kértem a közlésre, s annak birtokában jelentettem meg azokat. Most ezt a sort folytatom.

Mit keresnek e levelek egy szépirodalmi stílusban megírt személyes életrajz folytatásaként? Jogos a kérdés. Van rá megfontolt válasz. E levelekben és az általuk tárgyalt témákban ugyanaz a közéleti ember keresi a megoldásokat, mint aki a regényben szerepel. A levelek tartalmát összességükben ugyanolyan fontosnak értékelem - tőlem ugyanolyan komolysággal láttak napvilágot -, mint a díjak, a könyvek, korábban a műsorok, a gazdasági ismeretek. Most ezekben a levelekben tudtam a legpregnánsabban megfogalmazni, mit gondolok a mai Magyarországról az évezred első évtizedében. A levelek személyesek, eredetükben négyszemköztinek születtek. Hangvételük kemény, az életrajzi regény stílusától eltérő, sokszor sértő azokra nézve, akiket támad. Ez egy más műfaj. Ez már politika, nem a gyakorolt, hanem az írott. Részét képezik az életemnek, még az életrajzomnak is. Ezért lett itt a helyük. Hálásan köszönöm, ha megértik.

2010. február 1.