Bevezetés

A 21. század elejére az életutaknak egy módosult modellje alakult ki, a korábbi életutak szekvenciális szerkezete fellazult, amely együtt járt a kamaszkor elnyúlásával, a posztadoleszcencia kialakulásával. (Somlai 2007) Az életpálya ugyan az idő egyenes irányú fejlődését követi, de már nem egy egyvonalú ösvényt képez. A posztadoleszcencia elterjedésével, értelmezésével számos neves hazai és nemzetközi kutató foglalkozik, felölelve különböző tudományterületeket, mint népesedéstudomány, szociológia, pszichológia, közgazdaságtudomány, etnológia.

A hazai gyermekvédelem haladó szellemiségét jelzi, hogy 1997-től a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekek nagykorúságuk elérése után is a gyermekvédelmi szakellátás rendszerében maradhatnak 24/25 éves korukig, mint utógondozói ellátottak. Amennyiben erre nem tartanak igényt és visszatérnek saját családjukba, vagy önálló életet kezdenek, úgy kérésükre utógondozásban részesülhetnek. A gyermekvédelmi szakellátásban maradás nagykorúság utáni lehetősége azt mutatja, hogy a gyermekvédelem számol a posztindusztriális, újkapitalista társadalom kihívásaival, a gyermekkor megváltozásával, a kamaszkor elnyúlásával, a felnőtté válás kritériumainak elmosódásával. Figyelembe veszi, hogy gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedetteknek a jogi értelemben vett felnőtté válásuk után is szükségük van további segítségre a szociológiai értelemben vett felnőtt szerepek elsajátításához. Ugyanakkor a posztadoleszcencia jelenségére nem elegendő az ellátások, szolgáltatások garantálásával reagálni, a gyermekvédelem "új ifjúsággal", "kibontakozó felnőttkorba lévőkkel" kapcsolatos feladatának ki kell terjednie arra is, hogy ezek az ellátások, szolgáltatások tartalommal töltődjenek meg, amelyek valódi segítséget nyújtanak a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedettek felnőtt szerepeinek elsajátításához.

Jelen tanulmány két fő kérdéssel foglalkozik. Elsőként azzal, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedett fiatal felnőttekre hogyan tekint a gyermekvédelmi rendszer, amely a gyermeki jogok védelmére és érvényesítésére épül. Ezen kérdés megválaszolása érdekében a tanulmány vizsgálja, hogy a gyermek milyen helyet foglal el, és milyen szerepet tölt be az egyes történeti korok társadalmában, illetve a mai kor fiataljai számára milyen út vezet a felnőttkorhoz. A gyermekkor és változó felnőttkor kérdéskörének áttekintését követően néhány gyermekvédelemben használatos terminus újraértelmezésére kerül sor.

A tanulmány második nagyobb témája a hazai és nemzetközi gyermekvédelem értékhátterének vizsgálata. Ez a gyermekvédelem európai történeti fejlődésének, majd a nemzetközi gyermekvédelem főbb megközelítési módjainak, a szakmai diskurzusban megjelenő tartalmaknak, és a gyermekvédelem hazai sajátosságainak bemutatása által történik, vizsgálva azt, hogy milyen ismérvei vannak annak, hogy a nemzetközi mainstream gyermekvédelemtől eltérően a hazai gyermekvédelem megrekedt történeti fejlődése során az ún. ontológiai szakaszban.

Az utolsó fejezet a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló és onnan kikerültek helyzetével kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatásokat ismerteti. A gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedettekkel foglalkozó vizsgálatok köre hazánkban szűkös, nem rendelkezünk arra vonatkozóan pontos információkkal, hogy a rendszer hogyan készítette fel az önálló életre a gondoskodásból kikerülteket. A gyermekvédelmi rendszerben nevelkedettek társadalmi kirekesztettségére azonban számos nemzetközi kutatás felhívja a figyelmet. Kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a gyermekvédelmi rendszert elhagyó fiatalok nem kapják meg a szükséges szakmai segítséget, többségük nem sajátítja el a felnőtt szerepek beteljesítéséhez szükséges készségeket, képességeket.

A gyermekvédelmi kimenetek mérésekor lehetne szembesülni a legtöbb kudarccal, de úgy tűnik, a hazai gyermekvédelem ezekkel nem kíván szembe nézni. A gyermekvédelmi rendszer strukturális átalakulása mára már befejeződött, így fontos lenne olyan témákkal is foglalkozni, amelyek nem csak a gyermekvédelem önreflexiójára, realitásérzékének növelésére irányuló elvi szintű megfogalmazásokra épülnek, hanem a gyermekvédelemben élők és onnan kikerültek helyzetét, problémáit, önálló életkezdésének feltételrendszereit elemzik. A fiatal felnőttek esetében középpontba állítva a továbbtanulás, munkaerő-piaci és tágabb értelemben a társadalmi integráció kérdéseit, vagyis azoknak a jogszabályban deklarált céloknak a gyakorlati megjelenéseit, amelyek megvalósítása érdekében alakult át struktúrájában a rendszer.