Előszó

A világ és Magyarország súlyos válságát éli. A válság nem csupán gazdasági, de mélyen mentális, morális és kulturális is. A nagy eszmeáramlatok szférájában zavarodottság tapasztalható. A liberálisok most már tényleg nem fordíthatják el a tekintetüket attól a tapasztalattól, hogy a szabad piac valójában nem szabad, és ez a piac arra sem képes, hogy szabályozóerejével hosszabb távon megóvja a világot a nagy megrázkódtatásoktól. A nemzetállamokhoz kötődő többpártrendszerű parlamenti demokráciák a globális tőke nyomása alatt soha nem látott mértékben gyengülnek meg. Szerte a világon tömegesen sérülnek az alapvető emberi jogok.

A konzervatívoknak az öröknek hitt emberi értékek látványos eróziójával kell szembenézniük. És az ezeket hordozó tekintélyek hanyatlásával, kiüresedésével, sőt, összeomlásával - vagy a "jó" tekintélyek mozgásterének végzetes szűkösségével, szűkülésével. És még továbbmenve: hamis, hazug, vásári próféták és vezérek kiemelkedésével, a nemzeti elkötelezettség nacionalizmussá, sőt sok esetben rasszizmussá válásával.

A baloldal romokban. A kommunista eszme bukása a blair-i harmadik út hamis mítoszába menekülő szociáldemokráciát is maga alá temette. A baloldal - történelmi hagyományait követve - még mindig nem tanult meg olyan közösségeket létrehozni, melyek nem csupán eszméket, de emberi melegséget is képesek sugározni. A nagy nyertes, a kínai szocializmus a maga "demokratikus deficitjével" köszönőviszonyban sincs a klasszikus baloldali eszményekkel.

És mégis, vagy inkább mindennek ellenére: soha nem kellett annyira reménykednünk, mint most. A válság arra jó, hogy a gödör aljára érve elrugaszkodjunk, és megpróbáljunk a felszínre jutni.

Mintha a világ vadonatúj eszmékkel lenne áldott állapotban. Olyanokkal, amelyek keresztülmetszik a hagyományos eszmeáramlatokat. Ilyen a rohamosan terjedő és a nemzetállamok politikai elitjeit is megérintő ökoszociális eszmerendszer, a hozzá kapcsolódó zöld mozgalmakkal - és még nem tudhatjuk, nem lesznek-e más ikertestvérek is.

Mintha új "nagy narratívák" készülődnének világra jönni. Tehát nem a kizárólagosságot követelő, az uralkodó pozícióra igényt tartó egyetlen nagy világmagyarázat és utópia - az ilyenek már leszerepeltek -, hanem sok kísérlet a visszafordíthatatlanul globálissá váló, egyes részeivel egymáshoz szorosan illeszkedő világ reflexiójára és olyan globális és lokális utópiák kidolgozására, melyek nélkül nem tudunk kikecmeregni a jelenlegi válságos állapotból.

Egyre inkább látható, hogy a fiatal értelmiség egy része nem csupán szembefordul a régi megoldásokkal, de egyben új utakat is keres. Mintha érzékelné, hogy a politikai és gazdasági elitek csődje után szerepe a jövőben ismét felértékelődhet.

Jelen kötetünk ennek az útkeresésnek egy fontos magyar dokumentuma. Fiatal társadalomtudósok szólalnak meg benne, akik a globális és hazai társadalmi élet legkülönbözőbb aspektusait mutatják be és elemzik. Van közöttük filozófus, kulturális antropológus, szociológus, politológus és közgazdász is - a kötet tehát interdiszciplináris. (Ugyanakkor a különböző diszciplinákon belül az egyes témák szabadon választottak - de maguk e témák sem kötődnek kizárólagosan egy adott diszciplínához, az eltérő tudományágak képviselői írásaikban gyakran kalandoznak a különböző megközelítések között.) Megszületésének előzménye egy 2009 júniusában megrendezett erdőtarcsai konferencia, ahol az itt közölt tanulmányok, esszék többsége előadás formájában is elhangzott. (A kötethez a meglévő képanyagot is csatoljuk.)

A kötet négy tematikus blokkból áll. Az első részben szereplő két írás - Sümegi István és Farkas Attila Márton művei - korunk legátfogóbb létkérdéseit boncolgatják. Hogy jutottunk ide és merre tartunk? A második rész - szerzői Huszár Ákos, Éber Márk Áron, Fáber Ágoston és Gregor Anikó - a kritikai társadalomelmélet múltját, jelenét és jövőbeni lehetőségeit elemzik. A harmadik rész - Matheika Zoltán és Kégler Ádám munkái - a jelenlegi globális válság okaival és várható következményeivel foglalkozik. Végül a negyedik blokk - Bartha Eszter és Papp Ábris írásait tartalmazza - a mai magyar valóság egy-egy szeletét - a munkásság, majd a falu világát - mutatja be, szervesen ötvözve az empirikus és elméleti megközelítés metodológiáit.

Kérem, fogadják érdeklődéssel az új hangon megszólaló, új tudósnemzedék itt felvonuló reprezentánsainak új megközelítéseit.

Szalai Erzsébet
Budapest, 2009. október 29.