A magyar munkaerőpiac egyik megkülönböztető sajátossága a munkavállalási korú népesség gazdasági aktivitásának - munkaerő-piaci részvételének - alacsony szintje, aminek fő oka, hogy más, hasonlóan alacsony foglalkoztatási rátával rendelkező országokhoz képest is igen alacsony az aktívan állást keresők aránya a nem foglalkoztatottak között. Ebben a tanulmányban az Európai Munkaerőfelvétel alapján megvizsgáljuk, milyen magyarországi társadalmi, munkaerő-piaci csoportok esetében tekinthető különösen alacsonynak az álláskeresési intenzitás, más uniós országok hasonló csoportjaihoz viszonyítva.

A leíró adatok alátámasztják, hogy Magyarországon a munkában nem álló népesség álláskeresési aktivitása összességében és minden megvizsgált részpopulációban rendkívül alacsony. Azt a feltevésünket, hogy az iskolázatlan munkaerő piacról való kiszorulása különösen súlyos mértékű inaktivitás formájában történik, azonban sem a magyar, sem a nemzetközi összehasonlító adatok nem támasztották alá. A munkában nem álló iskolázatlanok ma hasonló arányban kötődnek a piachoz, mint a képzettebbek. Az inaktivitás csupán a nagyon alacsony foglalkoztatás - és nem az állástalanok összetételének valamiféle sajátos torzultsága - miatt érinti különösen erősen az iskolázatlan népességet.

A részletesebben elemzett magyar, lengyel és szlovák adatok szerint a három - hasonló foglalkoztatási szinttel, de erősen eltérő álláskeresési intenzitással jellemezhető - országban az aktívan munkát keresők arányában mutatkozó eltérések alapvetően a regisztráció fokában, illetve a munkanélküliként regisztráltak álláskeresési aktivitásában meglévő különbségekre vezethetők vissza.

Ebből nem következik, hogy a nem foglalkoztatottak nagyobb arányú regisztrálása feltétlenül növelné az álláskeresők arányát, hiszen elképzelhető, hogy a regisztráció és az álláskeresés között nem oksági kapcsolatról van szó, hanem közös okok vezetnek egyidejűleg magas nyilvántartási arányhoz és intenzív álláskereséshez. Egy 20 európai országra vonatkozó panel regressziós modellben megvizsgáljuk, hogy a pozitív keresleti sokkok erősebben növelik-e az álláskeresési arányt ott, ahol a regisztráció foka magas. Az eredmények nem mondanak ellent a hipotézisnek, de további kutatásra és gazdagabb adatbázisra van szükség ahhoz, hogy a konjunkturának a keresési intenzitásra illetve a nem-foglalkoztatottak összetételére gyakorolt hatásait szét lehessen választani.