Előszó

Az őshonos kisebbségek meg- és fennmaradásáért folytatott mindennapi küzdelemben három, egymással szorosan összefonódó, ám egyenként is kulcsfontosságú tényező játszik döntő szerepet: a nyelv, az oktatás és a politika.

A nyelv az, amelynek megőrzése gyakorlatilag egyet jelent a közösség megmaradásával, az asszimiláció elkerülésével. Ugyanakkor a nyelv az is, amire hivatkozva oly sokszor éri hátrányos megkülönböztetés a kisebbségieket. És a nyelv az is, ami szerencsés körülmények között nemcsak a kommunikáció eszköze és a nemzeti identitás, a közösségi összetartozás szimbóluma, hanem olyan erőforrás is egyben, amely könnyen konvertálható materiális javakra, hozzájárulva ezzel a közösség gazdasági túléléséhez is.

Az oktatásnak, az anyanyelvi iskoláztatásnak meghatározó szerepe van a nyelvmegtartásban, továbbá abban is, hogy a felnövekvő nemzedékek a nyelvcsere és a beolvadás, vagy pedig a nemzeti értékek megőrzése és továbbadása mellett döntenek.

A politika pedig az a szükséges rossz, ami nélkül nem beszélhetünk kisebbségről mint közösségről. A politika az, ami meghatározza, milyen nyelvi jogai vannak a közösségnek, illetve a politika dönt abban is: milyen szinten lehet jelen az oktatásban a kisebbség nyelve, és hogy az iskola rejtett tantervei révén milyen társadalmi célok elérése érdekében használja fel a nyelvet és az oktatást.

Kötetünkben ezzel a három tényezővel: a nyelvvel, az oktatással és a politikával, valamint összefüggéseikkel foglalkozunk a kárpátaljai magyar közösség vonatkozásában.